Geórgiosz Akropolitész
| Geórgiosz Akropolitész | |
| Született | 1217[1][2][3] Konstantinápoly[3] |
| Elhunyt | 1282. augusztus (64-65 évesen)[2] Konstantinápoly[3] |
| Állampolgársága | bizánci[3] |
| Házastársa | Eudokia Akropolites[4] |
| Gyermekei | Constantine Akropolites |
| Foglalkozása | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Geórgiosz Akropolitész (ógörögül: Γεώργιος Ἀκροπολίτης, újgörög Jeórjiosz Akropolítisz, latinul: Georgius Acropolites), (Konstantinápoly, 1217/1220 – Konstantinápoly, 1282 augusztusa) középkori bizánci történetíró.
Élete és művei
[szerkesztés]Akropolitész a Nikaiába menekült császári udvarban magas méltóságot viselt, egy ízben pedig – ugyan kevés sikerrel – hadsereget is vezetett. VIII. Mikhaél bizánci császár alatt a fővárosi felsőoktatás újjászervezését bízták rá, 1274-ben pedig ő írta alá a második lyoni zsinaton a császár nevében a katolikus–ortodox egyházi unió okmányát.
Krónikája Nikétasz Khóniatész művének folytatása, és időben 1203-tól (Konstantinápoly elfoglalása a keresztesek által) 1261-ig (Konstantinápoly visszafoglalása) terjed. Biztos tájékozódása az eseményekben, politikai és katonai szakértelme, alapos műveltsége egyaránt hozzájárult ahhoz, hogy írása tárgyilagos, jól szerkesztett és hiteles beszámoló legyen. A bizánci történetírók közül ő volt az utolsó, aki egy sikeres korszak történetét írhatta meg, szemlélete ennek megfelelően optimistaː a Gondviselés akaratát és működését látja a birodalom restaurálásában. Akropolitészt elődeitől és utódaitól megkülönbözteti a tartózkodó, retorikus díszítést és pátoszt mellőző stílusa.
Művei magyarul
[szerkesztés]- részletek INː (szerk.) Simon Róbert – Székely Magda – Dimitriosz Hadziszː A bizánci irodalom kistükre, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1974, ISBN 963-07-0345-9, 219–225 p
Források
[szerkesztés]- Kapitánffy István – Caruha Vangelió – Szabó Kálmán: A bizánci és az újgörög irodalom története, Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1989, ISBN 963-282-093-2, 152 p
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
- ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b c d Nouveau Dictionnaire des auteurs de tous les temps et de tous les pays, 11, 1
- ↑ Prosopographisches Lexikon der Palaiologenzeit (német nyelven), 1976. (Hozzáférés: 2024. december 14.)
