Ugrás a tartalomhoz

Gasztéria

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gasztéria
Gasteria nigricans
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Egyszikűek (Liliopsida)
Rend: Spárgavirágúak (Asparagales)
Család: Fűfafélék (Asphodelaceae)
Alcsalád: Asphodeloideae
Nemzetség: Gasztéria (Gasteria)
Duval, 1812
Fajok

lásd a szövegben

Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Gasztéria témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Gasztéria témájú médiaállományokat és Gasztéria témájú kategóriát.

Gasteria nitida (Hamburg, pálmaház)

A gasztéria (Gasteria) a spárgavirágúak (Asparagales) rendjébe tartozó fűfafélék (Asphodelaceae) családjában az Asphodeloideae alcsalád egyik nemzetsége. Meg nem gyökeresedett magyar nevei: daráslevél, rücsköske.[1] Latin nevét (gaster = has) arról kapta, hogy virágainak a kocsány felőli része erőteljesen kihasasodik.

Származása, elterjedése

[szerkesztés]

A fokföldi flórabirodalomban fejlődött ki Fokföldtől Délnyugat-Afrikáig.

Megjelenése, felépítése

[szerkesztés]

Kis termetű, levélszukkulens növény — az idősebb példányok is legfeljebb 10–15 cm magasra nőnek, mivel idővel némelyik faj rövidke törzset fejleszt.

Vastag, húsos, hosszúkás vagy nyelv alakú levelei többnyire egy síkban, átellenesen állnak; főleg az idősebb példányokon időnként levélrózsába rendeződnek. Gyakran féloldalasan megvastagodnak, amitől a levél keresztmetszete élesebben vagy tompábban szabálytalan háromszögletű lesz. A többnyire sötétzöld leveleket a legtöbb fajon apró, fehér foltok vagy szemölcsök díszítik.

Virágai hosszú tőkocsány végén, laza fürtben vagy füzérben nyílna. A csöves, rendszerint piros, ritkábban fehér (zöld csúcsú) és többnyire bókoló-lecsüngő virágok alapja kidomborodik.

Felhasználása

[szerkesztés]

Több faját cserepes-, illetve sziklakertekbe előszeretettel ültetett dísznövénynek termesztik.

Életmódja, élőhelye

[szerkesztés]

A pozsgás növények nagy többségétől eltérően a tűző napot rosszul tűri; attól levelei megpirosodnak. Éppen ezért szobanövénynek ablakban, illetve világos helyiségben optimális.

Nagyon fagyérzékeny; legalább 12–14 °C-os hőmérsékletet igényel. Télen nő és virágzik. A túlöntözéstől gyökere elrothad.

Ismertebb fajok

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Pappné Dr. Tarányi Zita, 2001: kaktuszok és pozsgások ápolása. Kheirón'97 Kiadó, Debrecen. ISBN 963-9246-34-4 p. 97–98.

Források

[szerkesztés]
  • Szűcs Lajos: Kedvelt kaktuszok, pozsgások. Gondolat Kiadó, Budapest, 1984. p. 247–252. ISBN 963-281-264-6
  • Pappné Dr. Tarjányi Zita, 2001: kaktuszok és pozsgások ápolása. Kheirón'97 Kiadó, Debrecen. ISBN 963-9246-34-4 p. 97–98.