Garai József (vájár)
| Garai József | |
| Született | 1912. február 16. Mecsekszabolcs |
| Elhunyt | 2000. szeptember 6. (88 évesen) |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Kitüntetései | Kossuth-díj (1963) |
Garai József (Mecsekszabolcs, 1912. február 16. – Pécs, 2000. szeptember 6.[1]) Kossuth-díjas vájár, a Mecseki Szénbányászati Tröszt Szabolcs Bányaüzemének frontmestere, bányamentő.[2]
Életrajza
[szerkesztés]Bányász családból származott.[1] 1928-1937 között segédvájárként a Szent István-aknán, majd 1967-ig vájárként,[1] később frontmesterként, végül bányamentőként dolgozott. 1928 és 1963 között – a Népszabadság 1963. március 16-i cikke szerint – „háromszor került omlás alá, bent rekedt bányatűzben, légrobbanáskor, s volt gázömlésben is”. Garai szerint „nem könnyű a bányamentő munkája […] Amikor elér az ember a betemetett bányászokhoz, s hallja jajgatásukat, akkor is hidegvérrel ácsolni, csákányozni kell […] Volt úgy, hogy a bányamentőnek az omlásba szorult szerencsétlen lábát kellett levágnia, mert az életét csak így menthette meg. […]”[3]
Garai bányamentőként 17 ember életét mentette meg 1937-1965 között.[1][4]
1951-ben és 1955-ben Kiváló Bányász címmel, 1962-ben a Szocialista Munkáért Érdeméremmel tüntették ki. 1963-ban megkapta a Kossuth-díj III. fokozatát, az indoklás szerint „termelési eredményeiért, a fiatalok neveléséért és a bányamentő szolgálatban kifejtett áldozatos munkájáért”. 1965-ben a Bányászati Szolgálati Érdemérem ezüst fokozatával díjazták.[2]
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Kossuth-díjasok és Állami Díjasok almanachja 1948–1985. Szerk. Darvas Pálné, Klement Tamás, Terjék József. Budapest: Akadémiai. 1988. 373. o. ISBN 963-05-4420-2
- Leszkó Margit: Isten lába alatt – Életregény, Pécs: Pro Pannonia, 2005. ISBN 963-9498-41-6 (online összefoglaló[halott link])
- Kossuth-díjasok – Bányászt köszöntünk, Népszabadság, 1963. március 16. (Darvasné–Klement–Terjék 381–382. o.)
