Güzüegér
Güzüegér | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Mus spicilegus Petényi, 1882 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
A güzüegér elterjedési területe
egész éves
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Güzüegér témájú kategóriát. |
A güzüegér (Mus spicilegus) az emlősök (Mammalia) osztályának rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül az egérfélék (Muridae) családjába tartozó faj, a házi egér közeli rokona. A természettudósok sokáig nem tartották önálló fajnak, hiszen csak 1983-ban, a genetikai vizsgálatok alátámasztása után lett elismerten az. A güzüegér első tudományos leírása Petényi Salamon János paleontológus-zoológus nevéhez fűződik.[1][2]
Előfordulása
[szerkesztés]Ausztria, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Észak-Macedónia, Horvátország, Csehország, Magyarország, Románia, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia és Ukrajna területén honos. Jelenleg a Kárpát-medence a legnyugatibb előfordulása, egyedszáma csökkenő tendenciát mutat.
Megjelenése
[szerkesztés]A házi egérhez nagyon hasonló faj, egyesek szerint annak egy alfaja, vagy keveréke. 6-8 centiméter hosszú, palaszürke, de a hasa és lábai fehérek, farka a testhosszánál rövidebb (a házi egérnél megegyezik), a szeme is kisebb. A güzüegér hasának világosabb színe élesen elválik a hát sötétebb színétől (a házi egérnél átmenet van).[3]
A Pallas lexikona[4] barnaveres színűnek jelzi, ami a modern forrásoktól eltér.
Viselkedése
[szerkesztés]A güzüegér szabadban a fű- és gabonafélék kalászait fogyasztja, de rovarokkal is táplálkozik, a zárt térbe behúzódva a házi egérrel megegyező táplálékot fogyaszt. A güzüegér a vetésforgóhoz alkalmazkodott, életciklusára a tavaszra korlátozódó szaporodás, majd az együtt maradó családok közös áttelelése jellemző. Az alomnagyság 1 és 12 között ingadozik. A güzüegér egyszerre átlagosan 8 kölyköt vet, míg a házi egér csak 5-6-ot.
Nyáron szénakazalban, faodvakban élnek. A tél közeledtével a stabil pár és az az évi szupercsalád közösen építi az áttelelő helyet, a „güzühordást”, amiben körülbelül 50 liter magot és növényi részeket halmoznak fel. A magvakat 10-20 centiméter vastag földréteggel borítják be, aminek következtében az messziről is jól látható dombot képez. A tél folyamán ezalatt tartózkodnak, majd tavasszal elhagyják a várat és ki ki saját családot alapít.[5]
Kellő táplálék, élettér hiányában kertes házakba, vagy raktárakba húzódik be, ahol fészkét a házi egérhez hasonlóan alakítja ki és azzal megegyező életmódot folytat.
Legfőbb ellenségei: a házi macska, a nyest és a gyöngybagoly.
Güzü a kultúrában
[szerkesztés]A késő ősszel megtalálható "güzühordás" nagy mennyisége miatt született a mondás: "Dolgozik, mint a güzü".
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Tudós elhivatottság. Magyar Természettudományi múzeum. [2015. április 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. április 20.)
- ↑ Steppe Mouse, Mound-building Mouse. [2015. április 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. április 20.)
- ↑ ELTE Állatrendszertani és Ökológiai Tanszék elérve: 2008-05-08
- ↑ A Pallas nagy lexikona elérve: 2008-05-08
- ↑ Altbäcker Vilmos: Güzüegér: a csökkent szaporodás és agresszió, mint a kooperatív túlélés alapjai[halott link] elérve: 2008-05-08]
Források
[szerkesztés]- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. szeptember 26.)
- Mus spicilegus
- Egerekről, a házi egér biológiája Archiválva 2008. május 13-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Sendy egéroldala: Néhány közeli egérfajtáról fotókkal
- Josef Reichholf: Emlősök. Ford. Schmidt András. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 548 218 3 ISSN 1219-3178
- Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) (angolul)
- Ruff Gábor: Ha kell, ha nem, építkezik buckákatemel a güzüegér[halott link]
- Egérformák
- Emlősfajok
- Rágcsálófajok
- A Kárpát-medence emlősei
- Albánia emlősei
- Magyarország emlősei
- Ausztria emlősei
- Bulgária emlősei
- Csehország emlősei
- Románia emlősei
- Szerbia emlősei
- Szlovákia emlősei
- Szlovénia emlősei
- Ukrajna emlősei
- Bosznia-Hercegovina emlősei
- Horvátország emlősei
- Észak-Macedónia emlősei
- Görögország emlősei
- Moldova emlősei
- Montenegró emlősei
- Oroszország emlősei