Güzüegér

Güzüegér
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülő emlősök (Theria);
Csoport:	Eutheria;
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Euarchontoglires;
Csoport:	Glires;
Rend:	Rágcsálók (Rodentia);
Alrend:	Egéralkatúak (Myomorpha);
Öregcsalád:	Muroidea;
Család:	Egérfélék (Muridae);
Alcsalád:	Egérformák (Murinae);
Nem:	Mus; Linnaeus, 1758
Alnem:	Mus;
Faj:	M. spicilegus;
Tudományos név
	Mus spicilegus; Petényi, 1882
Szinonimák
	Mus adriaticus Kryštufek & Macholán, 1998; Mus mehelyi Bolkay, 1925; Mus petenyi Kryzhov, 1936; Mus sergii Valch, 1927; Mus acervator Petényi, 1882; Mus acervifex Petényi, 1882; Mus canicularius Petényi, 1882; Mus caniculator Petényi, 1882;
Elterjedés
	A güzüegér elterjedési területe egész éves
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Güzüegér témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Güzüegér témájú kategóriát.

A güzüegér (Mus spicilegus) az emlősök (Mammalia) osztályának rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül az egérfélék (Muridae) családjába tartozó faj, a házi egér közeli rokona. A természettudósok sokáig nem tartották önálló fajnak, hiszen csak 1983-ban, a genetikai vizsgálatok alátámasztása után lett elismerten az. A güzüegér első tudományos leírása Petényi Salamon János paleontológus-zoológus nevéhez fűződik.^[1]^[2]

Előfordulása

Ausztria, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Észak-Macedónia, Horvátország, Csehország, Magyarország, Románia, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia és Ukrajna területén honos. Jelenleg a Kárpát-medence a legnyugatibb előfordulása, egyedszáma csökkenő tendenciát mutat.

Megjelenése

A házi egérhez nagyon hasonló faj, egyesek szerint annak egy alfaja, vagy keveréke. 6-8 centiméter hosszú, palaszürke, de a hasa és lábai fehérek, farka a testhosszánál rövidebb (a házi egérnél megegyezik), a szeme is kisebb. A güzüegér hasának világosabb színe élesen elválik a hát sötétebb színétől (a házi egérnél átmenet van).^[3]

A Pallas lexikona^[4] barnaveres színűnek jelzi, ami a modern forrásoktól eltér.

Viselkedése

A güzüegér szabadban a fű- és gabonafélék kalászait fogyasztja, de rovarokkal is táplálkozik, a zárt térbe behúzódva a házi egérrel megegyező táplálékot fogyaszt. A güzüegér a vetésforgóhoz alkalmazkodott, életciklusára a tavaszra korlátozódó szaporodás, majd az együtt maradó családok közös áttelelése jellemző. Az alomnagyság 1 és 12 között ingadozik. A güzüegér egyszerre átlagosan 8 kölyköt vet, míg a házi egér csak 5-6-ot.

Nyáron szénakazalban, faodvakban élnek. A tél közeledtével a stabil pár és az az évi szupercsalád közösen építi az áttelelő helyet, a „güzühordást”, amiben körülbelül 50 liter magot és növényi részeket halmoznak fel. A magvakat 10-20 centiméter vastag földréteggel borítják be, aminek következtében az messziről is jól látható dombot képez. A tél folyamán ezalatt tartózkodnak, majd tavasszal elhagyják a várat és ki ki saját családot alapít.^[5]

Kellő táplálék, élettér hiányában kertes házakba, vagy raktárakba húzódik be, ahol fészkét a házi egérhez hasonlóan alakítja ki és azzal megegyező életmódot folytat.

Legfőbb ellenségei: a házi macska, a nyest és a gyöngybagoly.

Güzü a kultúrában

A késő ősszel megtalálható "güzühordás" nagy mennyisége miatt született a mondás: "Dolgozik, mint a güzü".

Jegyzetek

↑ Tudós elhivatottság. Magyar Természettudományi múzeum. [2015. április 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. április 20.)
↑ Steppe Mouse, Mound-building Mouse. [2015. április 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. április 20.)
↑ ELTE Állatrendszertani és Ökológiai Tanszék elérve: 2008-05-08
↑ A Pallas nagy lexikona elérve: 2008-05-08
↑ Altbäcker Vilmos: Güzüegér: a csökkent szaporodás és agresszió, mint a kooperatív túlélés alapjai^{[halott link]} elérve: 2008-05-08]

Források

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. szeptember 26.)
Mus spicilegus
Egerekről, a házi egér biológiája Archiválva 2008. május 13-i dátummal a Wayback Machine-ben
Sendy egéroldala: Néhány közeli egérfajtáról fotókkal
Josef Reichholf: Emlősök. Ford. Schmidt András. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 548 218 3 ISSN 1219-3178
Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) (angolul)
Ruff Gábor: Ha kell, ha nem, építkezik buckákatemel a güzüegér^{[halott link]}

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Tudós elhivatottság. Magyar Természettudományi múzeum. [2015. április 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. április 20.)

[2] Steppe Mouse, Mound-building Mouse. [2015. április 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. április 20.)

[3] ELTE Állatrendszertani és Ökológiai Tanszék elérve: 2008-05-08

[4] A Pallas nagy lexikona elérve: 2008-05-08

[5] Altbäcker Vilmos: Güzüegér: a csökkent szaporodás és agresszió, mint a kooperatív túlélés alapjai^{[halott link]} elérve: 2008-05-08]

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]