Gáspár Tibor (építész)
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| Gáspár Tibor | |
| Született | 1929. május 9. (95 éves)[1] Székesfehérvár[1] |
| Állampolgársága | magyar[1] |
| Foglalkozása | építész |
| Kitüntetései | Ybl Miklós-díj (1963) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Gáspár Tibor (Székesfehérvár, 1929. május 9. –) Ybl Miklós-díjas építész.
Életútja
[szerkesztés]Gáspár Tibor 1929. május 9-én született Székesfehérváron. Tanulmányait előbb Székesfehérváron kezdte, majd édesapjának a budapesti királyi táblához történt kinevezése, és családjának Budapestre való költözése után fővárosi iskolákban folytatta. Előbb a Berzsenyi Dániel, később a Lónyay utcai református gimnáziumba iratkozott be. Gimnáziumi tanulmányainak befejeztével, 1947-ben a Műegyetem építészeti karára nyújtotta be továbbtanulási kérelmét. Az egyetemet 4 év alatt végezte el, ami kivételnek számított. Utolsó szemeszterében diplomamunkáját a Weichinger professzor által vezetett középület tervezési tanszéken védte meg kitűnő eredménnyel. [2]
Feleségét, Péter Leilát 1949-50 szilveszterének estéjén ismerte meg, akivel 1952-ben kötött házasságot. Házasságukból három gyerek Péter (1954), Tibor (1956) és Leila (1958) született.
Az egyetem utáni katonai szolgálatából leszerelve a BUVÁTI-nál (Budapesti Városépítési Tervező Vállalat,) a Városház utcai városháza épületében működő tervező irodánál kapott állást.
Munkahelyén öt éven belül műteremvezetővé léptették elő. Munkájának további elismeréseként 1963-ban Ybl díjjal tüntették ki. A díj odaítélésének indokául a Múzeum körút 23-25., a Thälmann utcai lakótelep 15. és az Árpád-hídfő 6. számú épületeinek és az iskolák terveinek elkészítését emelték ki. Rá másfél évre, 1964-1965-ben az első „nyugati” (Goldfinger) ösztöndíjas építészek egy csoportjával jutott ki szakmai tapasztalatszerzés céljából Angliába, Londonba, ahol egy évet töltött.
1970-75 között a BUVÁTI műszaki igazgatói posztját töltötte be. Ezután került a Budapesti Városépítési Főosztályához főosztályvezető helyettesi beosztásba. 1980-ban a hivatalából távozó korábbi főépítész helyére ő került kinevezésre. Ezt a tisztséget 1989-ig, a rendszerváltás évéig, egyben 60-ik életéve eléréséig töltötte be. Ekkor kérte nyugdíjaztatását. Főépítészi időszakáról érdemes megemlíteni, hogy ő akadályozta meg Óbuda megmaradt városközpontjára a panelprogram kiterjesztését, és a Duna korzón a vigadótól balra álló „Thonet háznak” az új Duna-parti szállodasor folytatása érdekében kezdeményezett lebontását.
Egyéb megbízásként 1973 és 1982 között ő töltötte be a Magyar Építőművészek Szövetségének (MÉSZ) Főtitkári posztját.
Nyugdíjas éveit feleségével Csobánkai házukban, nyaranta Balatonaligán, a család régi felújított nyaralójában élte le.
2016.03.04-én, 86-ik életévében, Maros utcai lakásukban, felsége ápolása mellett érte a halál.
Fontosabb munkái:
- Az Ybl díj odaítélésénél említett Múzeum körút 23-25., a Thälmann utcai lakótelep 15. és az Árpád-hídfő 6. számú épületeinek valamint az iskolák (a Czakó utcai iskola Bp. I. ker. és a
- A vári, Úri utca 41. lakóház (védetté nyilvánítva 2023-ban)
- Fazekas utca, Csalogány utca 18. (védetté nyilvánítva 2023-ban)
- Az újlipótvárosi lakótelep
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c archINFORM (német, angol, francia, spanyol és olasz nyelven). (Hozzáférés: 2024. március 16.)
- ↑ Gáspár Tibor, Székesfehérváron születtem. Budapest : Gáspár T., cop. 2022, ISBN978-615-01-5106-9