Gánóczy Sándor (vegyészmérnök)
Gánóczy Sándor | |
Született | 1900 Budapest |
Elhunyt | 1977. március 30. (76-77 évesen) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Gyermekei | |
Foglalkozása |
|
Gánóczy Sándor (Budapest, 1900 – Budapest, 1977. március 30.) magyar vegyészmérnök, főiskolai tanár, festőművész. Gánóczy Sándor (1861–1938) geodéta fia és Gánóczy Mária (1927) festőművész, Gánóczy Sándor (1928) teológus apja.
Élete
[szerkesztés]![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/b/b0/1978_G%C3%A1n%C3%B3czy_S%C3%A1ndor_Technol%C3%B3gia_%C3%B6tv%C3%B6s%C3%B6k_sz%C3%A1m%C3%A1ra._II._%C3%A9vfolyam._K%C3%A9zirat._A_Magyar_Iparm%C5%B1v%C3%A9szeti_F%C3%B6iskola._Tank%C3%B6nyvkiad%C3%B3%2C_Budapest.jpg/220px-1978_G%C3%A1n%C3%B3czy_S%C3%A1ndor_Technol%C3%B3gia_%C3%B6tv%C3%B6s%C3%B6k_sz%C3%A1m%C3%A1ra._II._%C3%A9vfolyam._K%C3%A9zirat._A_Magyar_Iparm%C5%B1v%C3%A9szeti_F%C3%B6iskola._Tank%C3%B6nyvkiad%C3%B3%2C_Budapest.jpg)
A fiatal Gánóczy Sándor a pozsonyi katolikus reálgimnázium tanulója volt. Az első világháború alatt 1918-ban az épphogy nagykorúvá vált Sándort behívták katonának és a belgiumi Ardennekbe küldték harcolni. A háború hamarosan véget ért, és Gánóczy a pozsonyi jogi egyetemre iratkozott be, de a trianoni békeszerződés után Magyarországot választotta, és Budapestre költözött, ahol a Műegyetemre iratkozott be. 1926-ban házasságot kötött Krenner Amáliával. Három gyermeket neveltek fel, Máriát, ifj. Sándort és Józsefet (1936–2022). A húszas évek végén a Pénzverőbe került, mint vegyészmérnök. Először a laboratóriumban dolgozott, később az Olvasztó-Választó üzemrésznek lett a főnöke. A második világháború alatt veszedelmes körülmények közt védte a Pénzverő nemesfém készletét, először a német, majd a szovjet katonáktól.
Fiatalkorában művésznek készült, Alkotókedve egész élete végig kísérte. Termékeny rajzoló és festő volt, természet utáni városrészleteket ábrázolt, vagy fantáziadús expresszív jeleneteket ontott a korabeli budapesti életről.[1] Sziporkázó humorával bűvölte el környezetét, akármilyen társadalmi helyzetben feltalálta magát. A hetvenes években, nyugdíjasként, az Iparművészeti Főiskola ötvös tanszékén volt előadó. “Technológia ötvösök számára” című kézirata a Tankönyvkiadó gondozásában 1978-ban jelent meg.[2]