Gábor Aurél
| Gábor Aurél | |
| Született | 1923. augusztus 10.[1] Sopron |
| Elhunyt | 1976. március 8. (52 évesen) Ács |
| Állampolgársága | magyar |
| Szülei | Gálfi Mária Gábor János |
| Foglalkozása | orvos |
| Iskolái | Debreceni Orvostudományi Egyetem (–1948) |
| Sírhelye | Farkasréti temető (35-1-239/240)[2][3] |
Gábor Aurél (Sopron, 1923. augusztus 10. – Ács, 1976. március 8.) magyar belgyógyász, az orvostudományok kandidátusa (1966), a magyar mentésügy történetének egyik meghatározó alakja.
Gábor Artemisz (1936–2022) opera-énekesnő testvére.[4]
Életpályája
[szerkesztés]Gábor János és Gálfi Mária fia. 1948-ban a Debreceni Orvostudományi Egyetemen szerzett orvosi oklevelet, szakképesítését pedig 1948–51-ben a budapesti Koltói Anna Kórház belgyógyászati osztályán (később III. sz. Belgyógyászati Klinika) kapta meg. 1951–55-ben Dunaújváros kórházában és rendelőintézetében dolgozott, 1954-től mentőorvosként is. A dunaújvárosi rendelőintézet falát díszítő reliefen róla mintázták az orvos modelljét. 1955 és 1976 között Budapesten az Országos Mentőszolgálatnál dolgozott: 1956–1968 között a Mentőkórház belosztályán és a rohamkocsin, 1968-tól 1976-ig tudományos főmunkatársként az Országos Mentőszolgálat Főigazgatóságán. Számos külföldi tanulmányúton vett részt. 1976-ban egy pozsonyi kongresszusról való visszatérés közben autóbaleset áldozata lett.
A Farkasréti temetőben nyugszik.
Munkássága
[szerkesztés]Az ő nevéhez fűződik a sürgősségi betegellátás hazai tudományos megalapozása, az oxiológia fogalmának megalkotása és annak sürgősségi orvostanként való értelmezése. Ő volt az első, aki Magyarországon foglalkozott az időmenedzsmenttel és a progresszív betegellátással. Továbbképzéseken, majd az egyetemeken is oktatta ezeket a fogalmakat. Részt vett annak képzési és továbbképzési rendszernek a kidolgozásában, amely azt célozta meg, hogy az akkoriban is jellemző orvoshiány enyhítésére, a mentőszolgálatnál dolgozó középkáderekből (mentőápolókból) orvossegédeket (a mai mentőtisztek elődjét) képezzenek.
Művei
[szerkesztés]- Hypnotherapiával sikeresen kezelt asthma bronchiale (Orvosok Lapja, 1949)
- Friss szívizominfarktusos betegen deconnexióban végzett amputatio (Orvosi Hetilap, 1957. 51–52.)
- Sürgősségi belgyógyászat (Orvosi elsősegélynyújtás. Budapest, 1962)
- Adatok a myocardiuminfarctus korai diagnosisának és terápiájának néhány kérdéséhez. Sürgősségi szemlélet. Kandidátusi értekezés. (Budapest, 1965)
- Életveszélyes állapotok körzeti orvosi ellátása. Bencze Bélával. (A gyakorló orvos könyvtára. Budapest, 1970, 2. javított kiadás, 1973, 3. átdolgozott kiadás: 1975, 4. átdolgozott kiadás: 1978)
- Korszerű elsősegélynyújtás. Egészségügyi szakközépiskolai és szakiskolai tankönyv. (Budapest, 1972, 2. kiadás: 1975, 3. kiadás: 1981)
- Ifjú egészségőr. Kézikönyv az ifjúsági vöröskeresztes tanfolyamokhoz és az úttörő egészségőr-szakpróbához. Székely Lajossal. Ill. Cakó Ferenc és Pásztor Péter. (Budapest, 1975)
- Belgyógyászat. 1–2. A mentőtisztképző szak hallgatói számára. Főiskolai jegyzet (Budapest, 1975–1976, új kiadás: 1988)
Díjai, elismerései
[szerkesztés]- Falck-aranyérem (Dán mentésügyi szervezet, 1975)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC04834/04872.htm, Gábor Aurél, 2017. október 9.
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
- ↑ Gábor Aurél. nevpont.hu. (Hozzáférés: 2023. január 3.)
Források
[szerkesztés]- Magyar életrajzi lexikon III: Kiegészítő kötet (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1981. ISBN 963-05-2500-3
- Névpont. Szerk. Kozák Péter.
További információk
[szerkesztés]- Frey Rudolf: Gábor Aurél. (Der Anaesthesist, 1976).
