Futó Elemér

Futó Elemér
Született	1939. november 25. Battyánpuszta
Elhunyt	2010. augusztus 30. (70 évesen) Balatonberény
Nemzetisége	magyar
Házastársa	Földi Irma
Foglalkozása	erdész természetvédelmi őr halőr, vadász
Kitüntetései	Munka Érdemrend bronz fokozata (1986) Bajor Környezetvédelmi Minisztérium Ezüst Emlékplakett (1988) Pro Natura Emlékérem (1990) Somogy Polgáraiért Díj (2003) Magyar Bronz Érdemkereszt (2006)
Sablon • Wikidata • Segítség

Futó Elemér (Battyánpuszta, 1939. november 25. – Balatonberény, 2010. augusztus 30.) magyar erdész, a Kis-Balaton természetvédelmi felügyelője, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park nyugalmazott vezető természetvédelmi őre.

Életpályája

Battyánpusztán született, 1939. november 25-én, az uradalmi majorság egyik cselédházában. Felmenői zalaváriak voltak, nagyapja is a berekben látta meg a napvilágot. Szülei, a Festetics családnál, illetve a battyánpusztai kastély Nemestóthy nagybérlőjénél voltak alkalmazásban. Apja: Futó Márton, vadőr, anyagbeszerző, gépkocsivezető, vincellér és a halastavak felügyelője, anyja: Virág Julianna, az uraság gyermekeinek német nevelőnője mellett volt kisegítő. A család, a II. világháború után rövid ideig itt kezdett önállóan gazdálkodni, majd édesapja Budapesten vállalt gépkocsivezetői állást a Magyar Állami Erdőgazdaságok Központjában. 1948-ban saját kérésére helyezték vissza a Kis-Balatonra.

Futó Elemér, az általános iskola első osztályát még a battyánpusztai majori iskolában járta, majd Vörsön fejezte be. A család 1948-tól már Vörsön lakott. Gyermekkorát a Kis-Balaton mellett töltötte. Nyolcadikos volt, mikor tanítója megbízta a falusi könyvtár működtetésével. 1954 és 1958 között a Soproni Erdészeti Technikumban tanult. A Közép-somogyi Erdőgazdaság központjába, Kaposvárra jelentkezett gyakornoknak, ám az Észak-somogyi erdőgazdasághoz került. Fél év múlva kinevezték kerületvezető erdésznek, Balatonszentgyörgyre. 1959 októberétől Pécsen töltötte sorkatonai szolgálatát. 1962-től a Szőcsénypusztai Erdészetnél lett kerületvezető. A varászlói kerületet kapta, és a somogysimonyi erdészházban lakott szüleivel. 1962 decemberében megnősült. 1963-tól tíz évig a gadányi erdészkerületben levő szolgálati lakásban élt családjával, itt gazdálkodtak is. 1973 május 15-től, a Kis-Balatoni Természetvédelmi Terület vezetőjének nevezték ki, és haláláig ezért a térségért dolgozott. 1973-tól Balatonberényben élt családjával.

A Kis-Balatonon részt vett a védett terület minden munkájában, közreműködött a területbővítésekben, így az 1400 hektáros természetvédelmi területből 1986-tól már 15 ezer hektáros tájvédelmi körzet lett. Volt vezető, vezető-helyettes, természetvédelmi őr. Faj- és élőhelyvédelmi programokat valósított meg. Neki köszönhető, hogy a szürkemarhaállomány visszakerült erre a területre, hogy a genetikai leromlástól megmentették a vörös mangalicasertést. Részese volt a Fekete István emlékhely, a vörsi tájház létrehozásának, és a kápolnapusztai bivalyrezervátum állatállományának fejlesztésében is. Azt a nézetet vallotta és terjesztette, hogy a régi emberek is csak annyit vettek el a tájból, amennyi létfenntartásukhoz szükséges volt. Hivatalosan 2000-ben vonult nyugdíjba, de 2003 óta őrkerület vezető természetvédelmi őrként tevékenykedett, egészen 2006. szeptember 20-i nyugdíjba vonulásáig. Mintaszerű faj- és élőhely-védelmi programokat bonyolított a tájegységben, többek között az invazív fajok visszaszorítása, és a veszélyeztetett fajok védelme érdekében. Madármegfigyeléseket végzett, rendszeresen tartott előadásokat, szakvezetéseket. Írásai jelentek meg a Búvár és Nimród című havilapokban, az Aquila címen megjelenő Magyar Madártani Intézet évkönyveiben, a Balatonkenesétől a Kis-Balatonig és A Kis-Balaton térsége című kötetekben. Jelentős munkát végzett az egykori Kis-Balaton Tájvédelmi Körzet területi bővítésében és a Balaton-felvidéki Nemzeti Park kialakításában. Első könyve 2008-ban jelent meg Berekjárás címmel. Második könyvét halála után, 2016-ban adták ki Egy élet a Kis-Balatonért címmel. A hazai természetvédelem jelentős alakja volt, aki munkásságával, tevékenységével hozzájárult a természeti értékek hosszú távú fennmaradásához.

Emlékezete

Tiszteletére 2019 áprilisában Balatonszentgyörgy külterületén, a 76-os főútvonal közelében álló Gulya csárdánál mellszobrot állítottak. A portré Túri Török Tibor szépmíves, szobrászművész alkotása.A Fekete István Emlékhelyen elhelyezett portrédomborművével ellátott emléktábláját szintén Túri Török Tibor készítette.

Magánélete

Felesége: Földi Irma; gyermekei: ifj. Futó Elemér (1964) és Futó Endre (1969).

Könyvei

• Berekjárás – A nádas háztól a Kis-Balatonig (Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság, 2008)
• Egy élet a Kis-Balatonért – A Kis-Balaton életének árnyalt ábrázolása egy természetőr tollából (2016)

Díjai, elismerései

• Munka Érdemrend bronz fokozata (1986)
• Bajor Környezetvédelmi Minisztérium Ezüst Emlékplakett (1988)
• Pro Natura Emlékérem (1990)
• Somogy Polgáraiért Díj (2003)
• Magyar Bronz Érdemkereszt (2006)

Források

• Balatonberény, Futó Elemér életműve Archiválva 2021. augusztus 13-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Greenfo – Elhunyt Futó Elemér