Frumentarii

A frumentarii a Római Birodalom titkosszolgálataként működött. Eredetileg gabonabeszerzéssel foglalkoztak, ami fedőfoglalkozásként is szolgált számukra.

Bár a császári besúgóhálózatoknak nagy múltja volt Rómában, Hadrianus császár volt a legelső uralkodó, aki szervezett politikai rendőrségét állított fel, a római légiók élelmezésével megbízott katonákból (frumentarius). Ennek segítségével figyeltette meg saját baráti körét. Mivel tagjai katonák voltak, a praefectus praetorio főparancsnoksága alá tartoztak, míg a tartományokra vezényeltek a helytartó utasításait követték. A 2. században körülbelül 200 fő tartozott közéjük, egy részük viszont továbbra is a hadsereg utánpótlásával, adószedéssel vagy futárszolgálattal foglalkozott. Központjuk Rómában volt, a Caelius dombon épült Castra Peregrinorum.

Számos politikai gyilkosságot követtek el, így például Commodus kegyencét, Saoterust is ők ölték meg. A szervezetet később saját céljaira használta Didius Iulianus, aki egy Aquilius nevű centurio frumentariusszal ölette meg ellenfeleit, Septimus Severus, aki számos politikai ellenfelét gyilkoltatta meg segítségükkel, Caracalla, Macrinus és Gallienus is. A korabeli tudósok kritizálták a fruramentarii-t mint hírszerzési intézményt, hiszen szerintük sokszor annak, amit csináltak köze nem volt a hírszerzéshez. Túlságosan nagy felhatalmazással rendelkeztek, mint bármely mai katonai hírszerzési ügynökség. A frumentariusok a keresztényüldözésekben is részt vettek. Végül Diocletianus császár szüntette meg a szervezetet, mely uralkodásának idejére már gyűlöltté vált a visszaélései miatt. Utódaik az agentes in rebus lettek.

Források

• Antony Shugaar: Kémsztorik – Hírhedt kémek, híres ügynökök, Geographia Kiadó, Budapest, 2012, ISBN 978-615-5105-05-0, 12. o.
• Sáry Pál: Titkos ügynökök a császárkori Rómában In: Debreceni Szemle 2002/4. 528-536.
• Sáry Pál: Előadások a római büntetőjog köréből, Miskolc, Miskolci Egyetemi Kiadó, 2011, ISBN 978-615-5216-03-9, 130-138. o.