Ugrás a tartalomhoz

Friss István

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Friss István
Született1903. május 31.
Nagyvárad
Elhunyt1978. október 11. (75 évesen)[1]
Budapest
Állampolgárságamagyar
HázastársaGlasner Sarolta
(h. 1931–1945)
Weiser Rózsa
(h. 1945–1978)
SzüleiFriss Zsigmond
Glasner Gabriella
Foglalkozása
Tisztsége
  • magyarországi parlamenti képviselő (1949. május 15. – 1953. május 17.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1953. május 17. – 1956)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1956 – 1958. november 16.)
  • az MSZMP KB tagja (1956. november 10. – 1978. október 11.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1958. november 16. – 1967. január 28.)
SírhelyeFiumei Úti Sírkert (13. parcella, Jobb oldali sírsétány 17.)[2]
A Wikimédia Commons tartalmaz Friss István témájú médiaállományokat.

Friss István (Nagyvárad, 1903. május 31. – Budapest, 1978. október 11.) állami díjas magyar közgazdász, politikus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

Friss István
Kattints az alábbi külső linkek egyikére!
Nem található szabad kép.(?)
külső linkjogvédett
Nemzeti Emlékezet Bizottsága. Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár.
Sírja a Fiumei Úti Sírkertben

Életútja

[szerkesztés]

Friss Zsigmond[3] részvénytársasági igazgató és Glasner Gabriella fia. Felsőfokú tanulmányait 1924-ben fejezte be a berlini kereskedelmi főiskolán.

1922-ben a Kommunisták Magyarországi Pártja tagja lett. 1925-ben tiltott politikai tevékenység miatt négyévi börtönbüntetést kapott. 1928-ban az illegális Kommunista szerkesztője lett, később a kommunista párt ideiglenes titkárságának tagjai közé választották. 1931-ben házasságot kötött Glasner Saroltával,[4] 1945-ben elvált és feleségül vette Weiser Rózsát,[5] akivel élete végéig élt. 1935–1936 folyamán a Szovjetunióban, 1936-tól 1939-ig Prágában élt. A német megszállás után Lengyelországba, onnan Svédországba menekült. 1941-ben Moszkvába került, ahol egy darabig nem jutott se munkához, se lakáshoz. 1945-ben az úgynevezett moszkovita csoport tagjaként tért haza.

1945-től 1954-ig a kommunista párt Állampolitikai, majd Államgazdasági, végül Terv-, Pénzügyi és Kereskedelmi Osztályát, 1956 és 1961 között a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Államgazdasági Osztályát vezette. 1948-ban a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége, 1956-ban az MSZMP Központi Bizottsága tagja lett. 1949 és 1967 között országgyűlési képviselőként is működött. 1954-ben kinevezték az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének igazgatójává. 1974-től haláláig az intézmény tudományos tanácsadója volt.

1953 májusában az MTA levelező, 1960-ban rendes, 1973-ban elnökségi tagjává választották. 1965 és 1970 között a Gazdaság- és Jogtudományok Osztálya titkári, 1970-től 1973-ig elnöki posztját töltötte be. 1965-ben a Magyar Közgazdasági Tanács alelnöke lett.

Munkássága

[szerkesztés]

A gazdaságpolitika egyik irányítójaként jelentős szerepet játszott egyfelől az 1945–1946-os hiperinfláció leküzdésében, a stabil forint megteremtésében. Az 1956-os forradalom után részt vett a gazdaságirányítás túlközpontosításának enyhítésében, az új agrárpolitika kialakításában, az 1960-as években az új gazdasági mechanizmus kidolgozásában.

Kutatómunkájában a gazdaságpolitika tudományos megalapozására törekedett. Nézeteit Gazdasági törvények, tervezés, irányítás című 1968-as kötetében és a Gazdaságpolitikánk tapasztalatai és tanulságai. 1957–1960 című, általa szerkesztett 1976-os könyvben összegezte. Úgy vélte, a szocialista gazdaságot egységes termelési rend, de sokféle érdek jellemzi. Véleménye szerint egyetlen népgazdasági terv sem teljesíthető tételesen; a végrehajtásnak folyamatos viták közepette kell történnie, hogy többféle gazdaságfejlesztési koncepció közül lehessen kiválasztani az általános társadalmi érdekeknek leginkább megfelelőt. A gazdaságpolitikát tudomány, politika és népgazdasági tervezés hatékony együttműködésének eredményeként képzelte el.

Díjai, elismerései

[szerkesztés]

Emlékezete

[szerkesztés]

Nyers Rezső „a magyar progresszió jeles képviselőjének” nevezte, akinek életműve „jelentős hozzájárulás a magyar haladásért és a szocialista Magyarországért folyó társadalmi küzdelmekhez.”[6] 1984-ben Friss István emlékezete címmel emlékkönyv jelent meg tiszteletére a Közgazdaságtudományi Intézet kiadásában. 1984 és 1991 között Budapest XI. kerületében utca viselte nevét. (Ezt a rendszerváltás után visszanevezték korábbi nevére, Késmárki utcára.)

Főbb művei

[szerkesztés]
  • A magyar demokrácia gazdasági stabilizációja; Szikra, Bp., 1946 (Szemináriumi füzetek)
  • Népgazdaságunk fejlődése a felszabadulástól az ötéves terv megindulásáig; kidolg. MDP. Központi Előadói Iroda politikai gazdaságtani munkaközössége, vezető Friss István, előadó Házi Árpád, László Andor, Szalai Béla; Magyar Dolgozók Pártja Központi Előadói Iroda, Bp., 1950 (Magyar Dolgozók Pártja Központi Előadói Irodájának előadásai)
  • A jövőt építjük; Szikra, Bp., 1951
  • A magyar nemzeti jövedelem és annak elosztása egykor és most; kidolg. Központi Előadói Iroda politikai-gazdaságtani munkaközössége, vezető Friss István, ea. Nagy Tamás; Szikra, Bp., 1951 (A Magyar Dolgozók Pártja Központi Előadói Irodájának előadásai)
  • I. V. Sztálin "A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban" című műve a marxista-leninista elmélet kimagasló alkotása; Szikra, Bp., 1953
  • A Kommunisták Magyarországi Pártjának harca 1929 októberétől 1939 augusztusáig; Szikra, Bp., 1955 (Az MDP Pártfőiskolája Magyar Párttörténeti Tanszék)
  • Népgazdaságunk fejlesztésének üteméről; Akadémiai, Bp., 1955
  • A személyes érdekeltség kérdése a szocializmus építésében; Szikra, Bp., 1956 (Az MDP Politikai Akadémiája)
  • Népgazdaságunk vezetésének néhány gyakorlati és elméleti kérdéséről; Kossuth, Bp., 1957 (Az MSZMP Központi Bizottsága Politikai Akadémiája)
  • A magyar népgazdaság fejlődése a felszabadulás óta; Kossuth, Bp., 1961
  • A Magyar Dolgozók Pártja gazdaságpolitikája; Akadémiai, Bp., 1961
  • Gazdasági törvények, tervezés, irányítás; Kossuth, Bp., 1968

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ BnF-források (francia nyelven)
  2. ↑ https://library.hungaricana.hu/hu/view/BFLV_bn_25_07_1999_3_2/?pg=77&layout=s
  3. ↑ Friss Zsigmond gyászjelentése (1936. április 24.) Pesti Hírlap, 58. évfolyam, 94. szám
  4. ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest X. kerületi polgári házassági akv. 529/1931. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. október 19.)
  5. ↑ Friss István életrajza a Magyar életrajzi lexikonban. (Hozzáférés: 2023. január 2.)
  6. ↑ Nyers Rezső: Friss István 1903–1978. Magyar Tudomány, 1979. 4. sz. 307., 309. o.

Források

[szerkesztés]
  • Egerszegi Csaba: A közgazdászképzés hazai történetéből. Közgazdász. „Az oktatók másik jelentős része a gazdasági életből idekerült szakember volt. (Friss István, Timár Mátyás, Vályi Péter.)” Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen (MKKE) lapja. 1968. 19.
  • Budapest teljes utcanévlexikona. Szerk.: Ráday Mihály. Budapest, é. n. [2004], Sprinter. 280. o.
  • Hevesi Gyuláné Lányi Olga: „Moszkoviták”. S. a. r.: Szerdahelyi István. Budapest, 1992, Hevesi Gyula Alapítvány.
  • Kossuth-díjasok és Állami Díjasok almanachja 1948–1985. Szerk.: Darvas Pálné – Klement Tamás – Terjék József. Budapest, 1988, Akadémiai.
  • A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 I. (A–H). Főszerk.: Glatz Ferenc. Budapest, 2003, MTA Társadalomkutató Központ. 374. o.
  • Nyers Rezső: Friss István 1903–1978. Magyar Tudomány, 1979. 4. sz. 306–309. o.

További irodalom

[szerkesztés]
  • Rózsa György: Emlékezés Friss Istvánra. Magyar Tudomány, 1983. 10. sz. 784–785. o.
  • Rózsa György: Emlékezés Friss Istvánra, a gazdaságpolitikus és tudománypolitikus emberre. Az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének Közleményei, 1984. 32. köt. 60–64. o.

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Friss_István&oldid=27718838”