Friedrich Spanheim (teológus, 1600–1649)
| Friedrich Spanheim | |
 | |
| Született | 1600. január 1.[1][2][3] Amberg[3] |
| Elhunyt | 1649. május 14. (49 évesen)[1][2][3] Leiden[3] |
| Gyermekei |
|
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | a Leideni Egyetem rektora |
| Iskolái |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Friedrich Spanheim témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Id. Friedrich Spanheim vagy Fridericus Spanhemius (Amberg, 1600. január 1. – Leiden, 1649. május 14.) német-holland kálvinista teológus, a 17. századi református ortodoxia és skolasztika jeles alakja.
Életútja
[szerkesztés]A felső-pfalzi Ambergben született, apja, Wigand Spanheim a teológia doktora, IV. Frigyes és V. Frigyes uralkodása alatt a Pfalzi Választófejedelemség egyháztanácsának tagja volt. A gyermek Spanheim 1613-ig szülővárosában végezte az iskolát, majd 1614-től a Heidelbergi Egyetemen hallgatott filológiát és filozófiát. 1619 februárjában megszerezte a magister artium fokozatot. Még ugyanabban az évben apja kérésére Genfbe ment, hogy a kálvinista teológia területén képezze tovább magát. 1620-ban apja meghalt, Spanheim anyagi helyzete bizonytalanná vált. Három éven keresztül magántanítóként kereste kenyerét a franciaországi Dauphinéban, azon belül az embruni kormányzói házban. Ott-tartózkodása során alkalma nyílt hitvitákba bocsátkozni jezsuita papokkal, ezzel teológiai felkészültségét is edzette.
Később Genfbe, majd a Párizs melletti Charentonba költözött, ahol rokona, a prédikátor Samuel Durant fogadta be. Már ezekben a korai években meghívást kapott Lausanne-ba, filozófiai stúdiumok megtartására, de Spanheim a felkérést visszautasította. 1625-ben Angliában tett egy utazást, majd Párizson keresztül visszatért Genfbe. 1626-ban a filozófia tanára lett a város akadémiáján, Bénédict Turrettini halála után, 1631-ben pedig átvette a teológiai katedrát. Genfben általános elismerés és tisztelet övezte munkáját, a város díszpolgára lett, a külföldi egyetemekről érkező meghívásokat Spanheim rendre visszautasította. 1633-tól 1637-ig az akadémia rektora volt. Genfi évei alatt könyveket írt franciául a kortárs francia történelem és politika eseményeiről (Mercure suisse, 1634; Soldat suédois, 1634–1641).
1642-ben meghívást kapott a kor egyik vezető akadémiájára, a leideni egyetemre. Bázelben sietősen megszerezte doktorátusát (leideni alkalmazásának feltételét), és még ugyanabban az évben elfoglalta teológiai katedráját. A tanítás mellett termékeny írónak bizonyult, emellett V. Frigyes pfalzi választófejedelem leánya, Pfalzi Erzsébet, valamint az orániai hercegek mellett tanácsadóként is tevékenykedett. Élete utolsó két évében a leideni vallon egyházközség lelkipásztora is volt. Haláláig az ortodox kálvinizmus egyik legdogmatikusabb képviselőjének számított, folyamatos harcban állt a reformáció haladó szárnyaival, az arminiánusokkal, a coccejánusokkal, valamint a karteziánus eszmékkel.
Fiai közül Ezekiel Spanheim a politikai pályára lépett, ifj. Friedrich Spanheim pedig szintén teológus, a heidelbergi és leideni egyetemek professzora volt.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Leidse Hoogleraren (holland nyelven). (Hozzáférés: 2019. június 19.)
- ↑ a b c d 011305
Források
[szerkesztés]- Allgemeine Deutsche Biographie XXXV. Leipzig: Duncker & Humblot. 1893. 59–60. o.
További információk
[szerkesztés]- Oláh Róbert: Adalék Geleji Katona István és Friedrich Spanheim kapcsolatához. Egyháztörténeti Szemle, XVII. évf. (????) 4. sz. 123–126. o.