Ugrás a tartalomhoz

Franz Ulrich Theodor Aepinus

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Franz Ulrich Theodor Aepinus
Született1724. december 13.[1][2][3][4][5]
Rostock[6][7]
Elhunyt1802. augusztus 10. (77 évesen)[1][2][3][4][5]
Tartu[8]
Állampolgársága
SzüleiFranz Albert Aepinus
Foglalkozása
Iskolái
KitüntetéseiOrder of Saint Anna, 1st class
SírhelyeRaadi temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Franz Ulrich Theodor Aepinus témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Franz Ulrich Theodor Aepinus (Rostock, 1724. december 13.Dorpat, 1802. augusztus 22.) német csillagász, matematikus, fizikus, természetfilozófus.

Pályafutása

[szerkesztés]

Apja a rostocki egyetemen teológiát tanított. Johannes nevű ősük, a reformáció egyik vezető teológusa görögösítette az eredetileg Hoch vagy Huck családnevüket. Aepinus Jénában és Rostockban tanult orvostudományt, majd matematikát. Diplomamunkáját a zuhanó testek pályájáról írta 1747-ben. Privát docensként tanított a rostocki egyetemen, parciális differenciálegyenletekkel, negatív számokkal foglalkozott, és fizikai, valamint csillagászati eszközöket készített.

Az 1759-ben megjelent művének borítólapja

1755-ben Berlinbe hívták a csillagvizsgáló igazgatói posztjára, és a Berlini Tudományos Akadémia tagjává választották. Megismerkedett Leonhard Eulerrel, és nála lakott két éven keresztül.

Johan Carl Wilcke, aki tanítványa volt Rostockban, Berlinben írta disszertációját az elektromosságról. Megmutatta Aepinusnak a turmalint (szilikát ásvány), ami piezoelektromos tulajdonsággal rendelkezik. Aepinus a turmalin és más kristályok polarizációjának változását vizsgálta különböző hőfokon (piroelektromosság). Kísérleteiről tanulmányt írt 1759-ben Tentamen theoriae electricitatis et magnetismi címmel.

1757-ben az Orosz Tudományos Akadémia tagjaként Szentpéterváron telepedett le, és fizikát tanított. II. Katalin orosz cárnő nagyra értékelte munkáját és rábízta fiának, a később I. Pál orosz cárnak a nevelését.

Aepinus 1781-ben értekezést írt a hold felszínéről és az egyenetlenségek vulkanikus eredetéről. 1785-ben a Göttingeni Tudományos Akadémia külső tagjává választották. 2009-ben holdkrátert neveztek el róla.[9]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. a b MacTutor History of Mathematics archive. (Hozzáférés: 2017. augusztus 22.)
  3. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 10.)
  7. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Эпинус Франц Ульрих Теодор, 2015. szeptember 28.
  8. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)
  9. Aepinus (angol nyelven). Gazetteer of planetary Nomenclature, 2009. (Hozzáférés: 2019. július 23.)

Források

[szerkesztés]