Francisco Morales Bermúdez
Francisco Morales Bermúdez | |
1975-ben | |
Peru elnöke A katonai erők kormányának második elnöke | |
Hivatali idő 1975. augusztus 29. – 1980. július 28. | |
Miniszterelnök | Oscar Vargas Prieto Jorge Fernández Maldonado Guillermo Arbulú Galliani Óscar Molina Pallochia Pedro Richter Prada |
Előd | Juan Velasco Alvarado |
Utód | Fernando Belaúnde |
Peru miniszterelnöke | |
Hivatali idő 1975. február 1. – 1975. augusztus 29. | |
Elnök | Juan Velasco Alvarado |
Előd | Luis Edgardo Mercado Jarrín |
Utód | Oscar Vargas Prieto |
hadügyminiszter | |
Hivatali idő 1975. február 1. – 1975. augusztus 29. | |
Elnök | Juan Velasco Alvarado |
Előd | Luis Edgardo Mercado Jarrín |
Utód | Oscar Vargas Prieto |
A perui hadsereg parancsnoka | |
Hivatali idő 1975. február 1. – 1975. augusztus 29. | |
Elnök | Juan Velasco Alvarado |
Előd | Luis Edgardo Mercado Jarrín |
Utód | Oscar Vargas Prieto |
gazdasági és pénzügyminiszter | |
Hivatali idő 1969. június 13. – 1974. január 2. | |
Elnök | Juan Velasco Alvarado |
Előd | Ángel Valdivia Morriberon (mint pénzügyi és kereskedelmi miniszter) |
Utód | Guillermo Marcó del Pont |
pénzügyi és kereskedelmi miniszter | |
Hivatali idő 1968. március 20. – 1968. május 21. | |
Elnök | Fernando Belaúnde |
Előd | Raúl Ferrero Rebagliati |
Utód | Manuel Ulloa Elías |
Katonai pályafutása | |
Szolgálati idő | 1941–1980 |
Rendfokozata | tábornok |
Egysége | perui hadsereg |
Születési név | Francisco Remigio Morales Bermúdez Cerruti |
Született | 1921. október 4.[1][2] Lima, Peru |
Elhunyt | 2022. július 14. (100 évesen)[3] Lima, Peru |
Párt | független politikus |
Szülei | Remigio Morales Bermúdez Sánchez |
Házastársa | Rosa Pedraglio de Morales Bermúdez (1942–1998, házastárs halála) |
Gyermekei | 5 |
Foglalkozás |
|
Iskolái | Chorrillos Military School |
Díjak |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Francisco Morales Bermúdez témájú médiaállományokat. |
Francisco Remigio Morales Bermúdez Cerruti (Lima, 1921. október 4. – Lima, 2022. július 14.) perui katonatiszt és politikus, 1975 és 1980 között Peru elnöke. Bukásával megszűnt az országot 12 éven át irányító diktatúra.[4]
Élete[4]
[szerkesztés]1921. október 4-én született Limában mint Remigio Morales Bermúdez ezredes fia. Nagyapja az a Remigio Morales Bermúdez, ki 1890 és 1894 között Peru elnöke volt.
Tanulmányainak nagy részét a limai Colegio Inmaculadában végezte, majd 1939-ben felvették az Escuela Militar de Chorrillos-ba (mely a perui sereg tisztjeinek alapképzését végző katonai iskola). Az érettségi letétele után a Centro de Altos Estudios Militares-en tanult tovább (egy felsőoktatási intézmény a fegyveres erők tisztjeinek).
Idővel dandártábornoki rendfokozatot ért el. 1968-ban gazdasági és pénzügyminiszterré nevezték ki Fernando Belaúnde kormányában, ám két hónap múlva belső problémák miatt le kellett mondania. Miután még abban az évben Belaúnde elnököt megpuccsolták, a Juan Velasco tábornok vezette katonai vezetés felkérte, hogy térjen vissza posztjára. 1974-ben ismét lemondott, mivel kinevezték a hadsereg főparancsnokává. A következő évben Velasco egyszerre nevezte ki miniszterelnökké és hadügyminiszterré.
Velasco elnök egészségi állapotának romlása miatt Bermúdez puccsot hajtott végre ellene, majd 1975. augusztus 29-én átvette az elnöki tisztséget. Az országot átvezette az egyik legsúlyosabb gazdasági válságon. Eltávolodott a perui forradalom első szakaszának (1968-1975) szocialista irányzataitól.
Hivatali vége felé lakhatási válság állt elő. Az akkor már minden oldalról szorongatott elnök nem tudott sikeres politikai és gazdasági reformokat végrehajtani.
A kormánya által összehívott alkotmányozó gyűlés 1978-ban jött létre, hogy az Óscar R. Benavides elnöksége alatt elfogadott 1933-as alkotmány helyébe lépjen. Az 1980-as választások után átadta a hatalmat az első demokratikusan választott kormánynak, amelyet Fernando Belaúnde korábbi elnök vezetett, kit anno még a katonai vezetés távolított el posztjáról.
1985-ben Bermúdez sikertelenül indult az elnöki posztért, a szavazatok töredékét szerezte csak meg.
Később Luisianna Figliolia olasz bíró eljárást indított Bermúdez s még két tucat személy ellen az ún. Kondor-hadművelet miatt. 2017. január 17-én az olasz ítélőtábla bűnösnek találta, és életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte. Egyetlen kívétellel mind a 24 vádlottat elítélték a távollétükben.[5]
2022. július 14-én hunyt el egy limai kórházban, 100 esztendős korában.
Művei
[szerkesztés]- El proyecto nacional (1982)
- Apuntes sobre autoritarismo y democracia (1989)
- El problema científico. Lógica, filosofía, planeamiento y desarrollo (2011)
- Mi última palabra (2018)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Falleció Francisco Morales Bermúdez, expresidente condenado a cadena perpetua por justicia italiana (spanyol nyelven)
- ↑ a b Francisco Morales Bermudez | Biography & Facts | Britannica (angol nyelven). www.britannica.com. (Hozzáférés: 2022. július 22.)
- ↑ Platform, European Liberties: Kondor-hadművelet: 24 személyt ítélt életfogytiglanra egy olasz bíróság (magyar nyelven). Liberties.eu. (Hozzáférés: 2022. július 22.)
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Francisco Morales-Bermúdez című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.