François Bocion
| François Bocion | |
 | |
| Önarcképe (1868) | |
| Született | François-Louis David Bocion 1828. március 30.[1][2][3][4][5] Lausanne[6][7] |
| Elhunyt | 1890. december 12. (62 évesen)[1][8][9][10][11] Lausanne[6][12] |
| Állampolgársága | svájci |
| Foglalkozása |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz François Bocion témájú médiaállományokat. | |
François Bocion (teljes nevén: François-Louis David Bocion) (Lausanne, 1828. március 30. – Lausanne, 1890. december 13.) svájci festő és tanár.
Életpályája
[szerkesztés]Lausanne-ban tanult, mielőtt 1845-ben Párizsba ment. Tífuszt kapott, ezért 1849-ben haza kellett térnie. Pályája elején főleg illusztrációkkal és történelmi festészettel foglalkozott, később azonban, nagyrészt Jean-Baptiste Camille Corot hatására – a tájképfestészet felé fordult. Legnevezetesebb alkotásai a Genfi-tavat ábrázolják. Bocion közel negyven éven át tanított a Lausanne-i École Industrielle-ben. Híres tanítványai közé tartoztak az egyaránt Lausanne-i születésű Théophile Alexandre Steinlen és Eugène Grasset.
Művei (válogatás)
[szerkesztés]-
A Vuachère patak torkolata, olajfestmény, kb. 1860 -
VÍzi játékok (Hajózás ünnepe), olajfestmény, 1870 -
Fiatal lány a Tourronde kastély közelében, olajfestmény, 1886 -
Horgász, olajfestmény, 1886
.jpg)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Integrált katalógustár (Németotszág) (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 3.)
- ↑ BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ François Louis David Bocion (holland nyelven)
- ↑ François-Louis-David Bocion (angol nyelven). Oxford University Press, 2006
- ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2024. június 2.)
- ↑ Ed 71/3, 123, 128, születési anyakönyvi kivonat, Canton Vaud Archives, 362, https://davel-vd.ch/ed-71-3
- ↑ François-Louis-David Bocion
- ↑ Bocion, François(-Louis-David), François(-Louis-David) Bocion
- ↑ Artists of the World Online (német és angol nyelven). K. G. Saur Verlag, 2009. (Hozzáférés: 2024. június 2.)
- ↑ Historische Lexikon der Schweiz (német, francia és olasz nyelven), 1998. (Hozzáférés: 2024. június 2.)
- ↑ SB 267/53/3/15, 7, 10, halotti anyakönyvi bizonyítvány, Canton Vaud Archives, 761, https://davel-vd.ch/sb-267-53-3-15
Források
[szerkesztés]- Thieme-Becker: Allgemeines Lexikon der bildenden Künstler von der Antike bis zur Gegenwart, Leipzig: Seemann, 1907–1950; Taschenbuchausgabe: München: DTV (1992) ISBN 3-423-05908-7
