Ugrás a tartalomhoz

Foszfolipidszkrambláz 2

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Foszfolipidszkrambláz 2
Azonosítók
JelPLSCR2
Entrez57047
OMIM607610
RefSeqNM_001199978
UniProtQ9NRY7
Egyéb adatok
Lokusz3. krom. q24

A foszfolipidszkrambláz 2, más néven Ca2+-dependens foszfolipidszkrambláz 2 a PLSCR2 gén által kódolt fehérje.[1][2]

Szerkezet

[szerkesztés]

224 aminosavból álló fehérje a tubbyval való hasonlóságokkal.[3] Állandósult doménjei a DNS-kötő motívum, a palmitoilációs motívum, a magi lokalizációs jel és a C-terminális hélix.

C-terminális része állandósult, hiánya inaktívvá teszi, aktivitása helyreállítható a PLSCR1 prolingazdag doménjével.[4] E fehérjéhez 59%-ban hasonlít.[5]

Emissziós maximuma -nél van.[4]

Helye a sejtben

[szerkesztés]

A foszfolipidszkrambláz 2 elsősorban a sejtmagban van jelen[6] pontszerű csoportokban.[5]

Funkció

[szerkesztés]

A PLSCR2 együttműködik a STAT3-mal az I-es típusú interferonválasz szabályzásában.[7]

Míg a Ca2+-hoz a foszfolipidszkrambláz 3-nál kisebb, a Mg2+-hoz e fehérjénél nagyobb affinitással köt.[8]

Mivel nem rendelkezik N-terminális prolingazdag doménnel, nem képes a többi szkramblázhoz hasonló foszfolipid-átrendezésre. Ennek visszaadásakor a prolingazdag domén 1., 3., 5., 7., 9. és 12. aminosavja oktaéderesen köt a kalciumhoz,[4] és jelentősen növeli az apoptotikus sejtek számát.[5]

A transzmembrán fehérje-kölcsönhatásban és a receptortranszportban részt vesz, továbbá a magzati fejlődésben és a sejtciklusban is fontos szerepe van.[9]

Expresszió

[szerkesztés]

Elsősorban a herék expresszálják,[10] a VCP túlexpressziója az expressziót csökkenti.[9]

Szabályzás

[szerkesztés]

A PLSCR2-t a ZFP30 és a VCP közvetlenül szabályozza.[11]

A 149. helyen lévő treonint a fehérjekináz C foszforilálja.[12]

Sejtvonalak

[szerkesztés]

Ismertek Cricetulus griseus-petefészekből származó, stabilan a PLSCR2-t túlexpresszáló K1-sejtvonalak.[6]

Klinikai jelentőség

[szerkesztés]

A PLSCR2 VCP általi expressziócsökkenése a szívizom-hipertrófiát csökkentheti.[9]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Entrez Gene: phospholipid scramblase 2
  2. Wiedmer T, Zhou Q, Kwoh DY, Sims PJ (2000. július 1.). „Identification of three new members of the phospholipid scramblase gene family”. Biochim. Biophys. Acta 1467 (1), 244–253. o. DOI:10.1016/S0005-2736(00)00236-4. PMID 10930526. 
  3. Lackie JM. S, {{{title}}}. DOI: 10.1016/B978-0-12-384931-1.00019-2 (2013. január 4.). Hozzáférés ideje: 2024. április 3.  Szabadon hozzáférhető, regisztráció sem szükséges
  4. a b c Haase S, Condron M, Miller D, Cherkaoui D, Jordan S, Gulbis JM, Baum J (2021. május 8.). „Identification and characterisation of a phospholipid scramblase in the malaria parasite Plasmodium falciparum”. Mol Biochem Parasitol 243, 111374. o. DOI:10.1016/j.molbiopara.2021.111374. PMID 33974939. PMC 8202325. 
  5. a b c Rayala S, Francis VG, Sivagnanam U, Gummadi SN (2014. május 9.). „N-terminal proline-rich domain is required for scrambling activity of human phospholipid scramblases”. J Biol Chem 289 (19), 13206–13218. o. DOI:10.1074/jbc.M113.522953. PMID 24648509. PMC 4036332. 
  6. a b Yu A, McMaster CR, Byers DM et al. (2003. március). „Stimulation of phosphatidylserine biosynthesis and facilitation of UV-induced apoptosis in Chinese hamster ovary cells overexpressing phospholipid scramblase 1”. J Biol Chem 278 (11), 9706–9714. o. DOI:10.1074/jbc.M204614200. PMID 12509439. 
  7. Lee C-K, Tsai M-H (2020. május 1.). „Regulatory Role of STAT3-PLSCR2 Axis in Antiviral and Inflammatory Response”. J Immunol 204 (1_Suppl), 79.18. o. DOI:10.4049/jimmunol.204.Supp.79.18. (Hozzáférés: 2024. április 3.)  Szabadon hozzáférhető, regisztráció sem szükséges
  8. Sahu SK, Aradhyam GK, Gummadi SN (2009. június 18.). „Calcium binding studies of peptides of human phospholipid scramblases 1 to 4 suggest that scramblases are new class of calcium binding proteins in the cell”. Biochim Biophys Acta 1790 (10), 1274–1281. o. DOI:10.1016/j.bbagen.2009.06.008. PMID 19540310. 
  9. a b c Zhou N, Chen X, Xi J, Ma B, Leimena C, Stoll S, Qin G, Wang C, Qiu H (2020. október 22.). „Novel genomic targets of valosin-containing protein in protecting pathological cardiac hypertrophy”. Sci Rep 10 (1), 18098. o. DOI:10.1038/s41598-020-75128-z. PMID 33093614. PMC 7582185. 
  10. Dal Col J, Lamberti MJ, Nigro A, Casolaro V, Fratta E, Steffan A, Montico B (2022. június 1.). „Phospholipid scramblase 1: a protein with multiple functions via multiple molecular interactors”. Cell Commun Signal 20 (1), 78. o. DOI:10.1186/s12964-022-00895-3. PMID 35650588. PMC 9158361. 
  11. Chen W, Schwalie PC, Pankevich EV, Gubelmann C, Raghav SK, Dainese R, Cassano M, Imbeault M, Jang SM, Russeil J, Delessa T, Duc J, Trono D, Wolfrum C, Deplancke B (2019. április 18.). „ZFP30 promotes adipogenesis through the KAP1-mediated activation of a retrotransposon-derived Pparg2 enhancer”. Nat Commun 10 (1), 1809. o. DOI:10.1038/s41467-019-09803-9. PMID 31000713. PMC 6472429. 
  12. Q9NRY7

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a PLSCR2 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]
  • Strausberg RL, Feingold EA, Grouse LH et al. (2002). „Generation and initial analysis of more than 15,000 full-length human and mouse cDNA sequences”. Proc. Natl. Acad. Sci. U.S.A 99 (26), 16899–16903. o. DOI:10.1073/pnas.242603899. PMID 12477932. PMC 139241. 
  • Gerhard DS, Wagner L, Feingold EA et al. (2004). „The status, quality, and expansion of the NIH full-length cDNA project: the Mammalian Gene Collection (MGC)”. Genome Res. 14 (10B), 2121–7. o. DOI:10.1101/gr.2596504. PMID 15489334. PMC 528928.