Forberger Vilmos
| Forberger Vilmos | |
 | |
| Önarcképe (1926) | |
| Született | 1848. május 28.[1] Késmárk |
| Elhunyt | 1928. október 28. (80 évesen)[1] Pöstyén |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Magyar Királyi Mintarajztanoda és Rajztanárképezde (–1871) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Forberger Vilmos témájú médiaállományokat. | |
Forberger Vilmos (Késmárk, 1848. május 28. – Pöstyén, 1928. október 28.) festő, grafikus.
Életpályája
[szerkesztés]Eperjesen az evangélikus teológián, majd Budapesten a Képzőművészeti Főiskolán tanult. Rajztanári pályáját Nagykállóban (1882) kezdte, innen került Lőcsére a főreáliskolába, ahol nyugalomba vonulásáig, sőt az első világháború alatt (1914–1918), és még azután is dolgozott.
A szepeshelyi káptalani templom falfestményeit és oltárképeit restaurálta. Tátra-képeivel és a szepesi műemlékek megörökítésével tette nevét ismertté. Grafikai munkáiból több is megtalálható a bécsi Albertina múzeumban. 1937-ben a budapesti Nemzeti Szalonban rendezett szepesi művek kiállításán a szepesi és a késmárki várról készült ceruzarajzaival tűnt ki.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Web umenia (szlovák, cseh és angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. március 26.)
Források
[szerkesztés]- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
További információk
[szerkesztés]- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
- Művészeti lexikon. Felelős szerkesztő: Lajta Edit. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1965-1968.
- Révai új lexikona VII. (Fej–Gak). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2001. ISBN 963-927-241-8
- Új magyar életrajzi lexikon II. (D–Gy). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. ISBN 963-547-414-8
