Fokányi László
| Fokányi László | |
 | |
| Született | 1874. május 8.[1] Nagykároly |
| Elhunyt | 1940. június 3. (66 évesen)[1] Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | állatorvos |
| Tisztsége | egyetemi oktató |
| Iskolái | Magyar Királyi Állatorvosi Akadémia (1890–1894) |
| Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert (35-8-5)[2][3] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Fokányi László témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fokányi László (Nagykároly, 1874. május 8. – Budapest, 1940. június 3.) állatorvos, egyetemi tanár, állategészségügyi szakember.
Életpályája
[szerkesztés]Gimnáziumi tanulmányait szülővárosában, a piarista gimnáziumban végezte el. 1890–1894 között a budapesti Magyar királyi Állatorvosi Akadémia hallgatója volt; állatorvosi diplomát szerzett. 1894–1896 között tanársegéd volt az Állatorvosi Akadémia Belgyógyászati Tanszékén. 1896-ban állatorvosi tiszti vizsgát tett. 1896–1897 között egyéves önkéntes katonai szolgálatot teljesített. 1897-ben körállatorvos volt Bácsban, majd 1897–1898 között Szabadka város állatorvosa volt. 1898–1907 között Budapesten a Földművelésügyi Minisztérium Állategészségügyi Főosztályának előadója, 1907–1913 között állategészségügyi felügyelője, 1913–1919 között főfelügyelője volt. 1911-től megbízással, majd 1912–1919 között véglegesítve az Állatorvosi Főiskolán az állatorvosi közigazgatás és az állategészségügyi rendészet előadó tanára, 1919–1933 között nyilvános rendkívüli tanára volt. 1934-ben állategészségügyi főtanácsos volt.
1924-ben az állatorvosi szakoktatás és az állategészségügyi igazgatás terén kifejtett kiváló tevékenysége elismeréséül az „Állatorvosi tudományok tiszteletbeli doktora” címmel tüntették ki.[4]
Az első világháborúban 1914 és 1916 között katonai szolgálatot teljesített, előbb a lóavató bizottság keretén belül, majd a mozgókórházaknál a lóállomány ellenőrzésében vett részt, ezután az orosz frontra rendelték. 1916-ban felmentették a katonai szolgálat alól.[4]
Állategészségügyi közigazgatással foglalkozott, fontos szerepet játszott az új állategészségügyi törvény megalkotásában. Nevéhez fűződik a sertéspestis, az orbánc, a lépfene, a szarvasmarha-gümőkór és a takonykór elleni védekezés megszervezése, a sertéspestis elleni kötelező védőoltás hazai bevezetése. Szabályozta az oltóanyagok magyarországi termelését és forgalomba hozatalát.
Sírja a Fiumei Úti Sírkertben található (35-8-5). Sírja jeltelenné vált. 2011-ben a Nemzeti Örökség Intézete fekete márványlapot, majd 2017-ben szürke síremléket helyezett el Fokányi régi sírhelyén, amely mellé az Állatorvostudományi Egyetem két tiszafát ültetett.[5][6]
Díjai
[szerkesztés]- az osztrák császári Ferenc József-rend lovagkeresztje (1910)
- a Hadikereszt Polgári Érdemekért II. osztályú fokozata (1917)
- az osztrák császári Vaskoronarend III. osztályú fokozata (1918)
Publikációi
[szerkesztés]Az állategészségügyi igazgatás és az állatorvosi közügy témájában tájékoztató és részben hivatalos kiadványokat jelentetett meg. 1907 óta belső munkatársa volt az Állatorvosi Lapoknak, ahol számos közleményt tett közzé. Ugyanígy a Köztelekbe és más gazdasági lapokba, a Néplapba, a Hangyába és egyéb napilapokba is gyakran írt. Mint az Országos .Állategészségügyi Tanács jegyzője, 1907 óta szerkesztette a Tanács évi jelentéseit.
Nagyobb munkái:
- Útmutató a vasúti állatorvos-szakértők részére. 1. kiadás, Budapest, 1900.; Útmutató az állatok és állati nyerstermények vasúti szállításához. 2. kiadás, Budapest, 1901.; Ugyanez 3. kiadás, Budapest, 1908
- Állategészségügyi rendeletek (Dr. Koós Mihály segédtitkárral), Budapest, 1902.; Állategészségügyi rendeletek, I. pótfüzet, Budapest, 1903
- Állategészségügyi törvények, rendeletek és elvi határozatok I. és II. kötet, Budapest, 1905.; Állategészségügyi törvények, rendeletek és elvi határozatok, III. kötet, Budapest, 1909
- Húsvizsgálók törvénykönyve, 1. kiadás, Budapest, 1911.; Ugyanez, 2. kiadás, Budapest, 1933
- Állategészségügyi törvények, rendeletek és elvi határozatok, I–III. kötet, Budapest, 1912.; Ugyanez IV. kötet, Budapest, 1920
- Állategészségügyi rendeletek és elvi határozatok, I–II. kötet, Budapest, 1927
- Marhalevél-kezelők Törzskönyve, 1933
- Állategészségügyi törvények és rendeletek, Budapest, 1934
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Petőfi Irodalmi Múzeum névtér, 2020. július 8., PIM80014
- ↑ https://konyvtar.univet.hu/panteon/egykep.php?abrazolasid=833&mit=9
- ↑ https://temeto.envimap.hu/content/photos_normal/fiumei/93/f1/54/ca-2b0f-a823-862f-efe76545816b.jpg
- ↑ a b Állatorvosi Lapok, 1934. május 1. 9. szám
- ↑ Magyar Állatorvosi Panteon, Állatorvostudományi Egyetem - Hutÿra Ferenc Könyvtár, Levéltár és Múzeum
- ↑ Sírjának képe 2023-ban. Fiumei Úti Sírkert és Nemzeti Emlékhely térképes adatbázisa
Források
[szerkesztés]- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- Nemzeti Örökség Intézete
- Dr. Fehér György: Fokányi László. In: Magyar Állatorvosi Panteon. Életrajz.[halott link] [1]
- Dr. Fokányi László. Megemlékezés működéséről 1934. évi nyugdíjba vonulása alkalmával. Állatorvosi Lapok, 1934. május 1. 9. szám
További információk
[szerkesztés]- Fokányi László (Állatorvosi Lapok, 1934. 57. 9. sz. 1940. 12. sz.)
- Konkoly Thege Sándor: Fokányi László dr. nyugalomba vonulása. Köztelek, 1934.
- Dr. Fokányi László † 1874–1940. Állatorvosi Lapok 1940
- Az Állatorvostudományi Főiskola jubileumi évkönyve. Szerkesztette: Holló Ferenc–Pethes György. Állatorvostudományi Főiskola, Budapest, 1962.
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
- Révai új lexikona VII. (Fej–Gak). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2001. ISBN 963-927-241-8
- Új magyar életrajzi lexikon II. (D–Gy). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. ISBN 963-547-414-8