Ugrás a tartalomhoz

Flying

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
The Beatles
Flying
Megjelent1967. november 27. (US) (LP)
1967. december 8. (UK) (EP)
1976. november 19. (UK) (LP)
Felvételek1967. szeptember 8. és szeptember 28., EMI, London
StílusInstrumentális szám, pszichedelikus zene
Nyelvnincs nyelvi környezet
Hossz2:17
KiadóParlophone (UK)
Capitol Records (US)
SzerzőJohn Lennon, Paul McCartney, George Harrison és Ringo Starr
ProducerGeorge Martin
A(z) Magical Mystery Tour album dalai
The Fool on The Hill
(2)
Flying
(3)
Blue Jay Way
(4)
SablonWikidataSegítség

A Flying egy instrumentális szám, amelyet az angol The Beatles rockegyüttes rögzített és az 1967-es Magical Mystery Tour brit kiadású dupla középlemezen vagy amerikai kiadású albumon jelent meg először. Ez az egyike azon kevés daloknak, amelynek mind a négy tagja (vagyis John Lennon, Paul McCartney, George Harrison és Ringo Starr) szerzőként van megjelölve.

Eredete

[szerkesztés]

Az 1965-ös 12-Bar Original óta az első instrumentális dal, amelyet a Beatles írt, és ez volt az első olyan dal, amelyen a banda mind a négy tagja szerzőként van megjelölve: Harrison/Lennon–McCartney/Starkey név alatt.[1] A 12-Bar Original-hoz hasonlóan ez is a klasszikus tizenkét ütemes blues akkordmeneten alapult.

A dalt 1967. szeptember 8-án vették fel mellotron, gitár, basszusgitár, maracas, dob és később a szalaghurok felülszúrásával szeptember 28-án, amelynek eredeti címe Aerial Tour Instrumental volt. A felvétel végén eredetileg egy pörgős, hagyományos New Orleans-i jazz-hatású coda szerepelt, de ezt eltávolították, és végül egy szalaghurkokat tartalmazó befejezéssel helyettesítették, amelyet John Lennon és Ringo Starr készítettek a szeptember 28-i ülés során. A hurkok meghosszabbították a dalt 9 perc 38 másodpercre, de végül a számot lerövidítették 2 perc 17 másodpercre . A hurkok egy részét a befejező jazz-szekvencia egy eleme mellett használták fel, hogy elkészítsék a The Bus nevű mellékes darabot, amelyet a tévéfilm különböző pontjain használnak fel.

Rögzítése

[szerkesztés]

A felvételen és hivatalosan kiadott számon Lennon játssza a főtémát a mellotronon, akit McCartney és Harrison (mindkettő gitáron, majd egy picivel később McCartney basszusgitáron) és Starr (maracason, valamint dobon) kísér. Mind a négy Beatle szöveg nélkül énekli a dallamot, és a végefelé elhalványul a Lennon és Starr által létrehozott szalageffektusok által. Ez a kiadott verzió megegyezik a Magical Mystery Tour film hangsávján hallhatóval: a zenét a filmben az izlandi tájról repülőgépből készült, színváltoztató képek kísérik, valamint néhány fel nem használt felvétel Stanley Kubrick 1964-es, a Dr. Strangelove, avagy rájöttem, hogy nem kell félni a bombától, meg is lehet szeretni című filmjéből.

Egy másik változat megtalálható néhány Beatles kalóz albumon (például a Back-track 1-en), amely Hammond-orgonát és furcsa sípoló zajokat tartalmaz a szám elején. A jazz-hatású befejezés ezen változatban valamivel rövidebb, és 2:08 körül hallható. Ez a coda, amelyről Mark Lewisohn azt feltételezte, hogy „látszólag pontosan egy azonosíthatatlan modern jazzlemezről másolták le”, valójában egy mellotronon játszották. (Az ismert hangszermintákon kívül a mellotronoknál egy popzenekar egész adata volt, amely népszerű zenei stílusokat játszott, választható kísérettel. A darab itt Dixieland ritmusú mellotron beállítással hangzott el.)

Fogadtatása

[szerkesztés]

Richard Goldstein, a The New York Times munkatársa úgy vélte, hogy a szám „instrumentális közjátékként érdekesebb, már csak azért is, mert szerényebb [az album többi részénél]”.[2] Robert Christgau azt mondta, hogy a szám "csak egy kicsivel Paul Mauriat felett volt, nem rossz, de nem a mi fiúink".[3] Rex Reed az albumról a Stereo Review számára írt rendkívül kedvezőtlen kritikában azt mondta, hogy "úgy hangzik, mint egy régi Maria Montez dzsungelfilm filmzenéje, nagyjából azon a ponton, ahol a kántáló népet a kobrákkal táplálja".[4]

Közreműködött

[szerkesztés]

Ian Macdonald szerint:[5]

  • John Lennon – ének, Mellotron, Hammond-orgona, hangeffektek
  • Paul McCartney – ének, basszusgitár, gitár
  • George Harrison – ének, gitár
  • Ringo Starr – ének, dob, maracas, hangeffektek

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Flying (Beatles instrumental) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Bánosi–Tihanyi. Beatles zenei kalauz, 29. o. 
  2. Goldsetin, Richard: Are the Beatles Waning? pp. 62. The New York Times, 1967. december 31. (Hozzáférés: 2023. június 4.)
  3. Christgau, Robert: Columns: Dylan-Beatles-Stones-Donovan-Who, Dionne Warwick and Dusty Springfield, John Fred, California, 1968. május 1. [2015. június 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 4.)
  4. Rex Reed. „Popular Discs and Tapes”, Stereo Review, 1968. március 1., 117. oldal 
  5. Macdonald. A fejek forradalma, 334. o. 

Források

[szerkesztés]
  • Bánosi György – Tihanyi Ernő: Beatles zenei kalauz. Az együttzenélés és a szólóévek. 1958–1999. Budapest: Anno Kiadó, 1999. ISBN 963-853-895-3
  • Ian Macdonald: A fejek forradalma. A Beatles és a hatvanas évek. (ford. Révbíró Tibor) Budapest: Helikon Kiadó, 2015. ISBN 978-963-227-468-3

Külső hivatkozások

[szerkesztés]

Allan W. Pollack megjegyzései a Flying dalról