Ugrás a tartalomhoz

Fischer-rétisáska

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fischer-rétisáska
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Egyenesszárnyúak (Orthoptera)
Család: Sáskafélék (Acrididae)
Nem: Stenobothrus
Tudományos név
Stenobothrus fischeri
(Eversmann, 1848)
Hivatkozások
Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fischer-rétisáska témájú kategóriát.

A Fischer-rétisáska (Stenobothrus fischeri) a sáskafélék családjába tartozó, Eurázsiában honos sáskafaj.

Megjelenése

[szerkesztés]

A Fischer-rétisáska testhossza a hím esetében 15-18 mm, a nőstény 20-26 mm. Közepes termetű sáskafaj. Alapszíne zöld vagy barna, a hímek általában intenzívebb színűek. A csápok világosbarna vagy barna színűek, a hímek esetében a végükön kissé kifelé görbülnek. A fej és a tor alsó oldala fehéres. A hátsó térd sötétbarna vagy fekete, élesen elüt a comb színétől. A potroh vége (és gyakran a hátsó lábszár, valamint a comb alsó-hátsó része) narancsszínű, különösen a hímeknél. A torpajzs oldalélei enyhén befelé íveltek és sötét szélű világos vonal hangsúlyozza őket. Szárnyai a hímek esetében elérik a térdet, a nőstényeknél valamivel rövidebbek. A szárny háromnegyedénél a fehér folt (stigma) nem mindig látható jól. A mediális mező nem nagyon széles és csak a szárny közepéig ér.

Éneke erős, zizegő ciripelés (hasonlít a kis rétisáska hangjára.) Egy strófa 3-5 másodpercig tart, az elején fokozatosan erősödik. A strófák között szabálytalan hosszúságú szüneteket tart.

Hasonló fajok

[szerkesztés]

A sztyeppréti sáska hasonlít hozzá, amelytől éneke, szárnyerezete és stigmája alapján lehet elkülöníteni.

Elterjedése

[szerkesztés]

Eurázsiában honos, az Ibériai-félszigettől Dél-Európán (Dél-Franciaország, Olaszország, Balkán) keresztül egészen Közép-Ázsiáig. Magyarországon viszonylag ritka, többek között a Bakonyban, a Kiskunságban, a Csepel-szigeten ismertek állományai.

Életmódja

[szerkesztés]

Meleg, száraz, tápanyagszegény talajú, ritkás vegetációjú homokpuszták, sziklagyepek, sztyeppek lakója.

Kifejlett egyedeivel májustól szeptemberig találkozhatunk.

Magyarországon nem védett.

Kapcsolódó cikkek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]