Ferenczy Endre (történész)
| Ferenczy Endre | |
| Született | 1912. február 25.[1] Erzsébetfalva[2] |
| Elhunyt | 1990. március 11. (78 évesen)[1] Budapest[2] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái |
|
| Sírhelye | Farkasréti temető (7/7-1-165)[3][4] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Ferenczy Endre (Erzsébetfalva, 1912. február 25. – Budapest, 1990. március 11.) magyar történész, könyvtári tudományos főmunkatárs, egyetemi tanár, a történettudományok doktora (1977).
Életpályája
[szerkesztés]Egyetemi tanulmányait a budapesti tudományegyetem bölcsészeti karán végezte 1929-33-ban történelem-latin-görög szakon, 1934-ben bölcsészettudományi doktorátust (ókori történelem), majd 1935-ben középiskolai tanári oklevelet szerzett. Ezt követően 1935 és 1937 között a bécsi Magyar Történetkutató Intézet, illetve a római Accademia d'Ungheria ösztöndíjas kutatója volt. Hazatérése után, 1938 és 1950 között a budapesti egyetem ókortörténeti tanszékén volt gyakornok, tanársegéd majd adjunktus. Eközben 1946-47-ben a budapesti Egyetemi Könyvtárba osztották be. 1947-ben egyetemi magántanárrá képesítették a római társadalomtörténet tárgyköréből. 1951. január 31-én az egyetemről azonnali hatállyal elbocsátották. 1951-52-ben a Múzeumok és Műemlékek Országos Központjában könyvtári előadó, 1953-1972. augusztus 31. között az MTA Könyvtárának tudományos főmunkatársa. Ezután az ELTE Bölcsészettudományi Karán az ókori (görög-római) tanszék egyetemi tanára volt. 1983-ban vonult nyugállományba.
Vendégprofesszorként
[szerkesztés]- 1968-ban a bécsi egyetem ókori jogtörténeti tanszékén.
- 1978-ban a cataniai egyetem ókori jogtörténeti tanszékén.
Társasági tagságai
[szerkesztés]Tagja volt a Société Internationale „Fernand de Visscher” de Droit de ľAntiquité (SIDA) társaságnak, valamint az MTA Ókortudományi Társaságnak.
Főbb művei
[szerkesztés]- Dionysius Halicarnassensis és M. Terentius Varro (Bp., 1934);
- Contributo alla storia del movimento dei populares (Roma, 1937);
- Világtörténelem. Az ókor és középkor Nagy Károlyig (Tankönyv, Bp., 1945);
- A magyarföld népeinek története a honfoglalásig (Bp., 1958);
- Bevezetés az ékírásos jogtörténetbe (Bp., 1962.);
- Hérodotosz: A görög perzsa háború (bev., sajtó alá rendezte, Bp., 1967);
- From the patrician state to the patricio-plebeian state (Bp.-Amsterdam, 1976);
- Rechtshistorische Bemerkungen zur Ausdehnung des römischen Bürgerrechts und zum Ius Italicum unter dem Prinzipat (Aufstieg und Medergang der römischen Welt, Band 14/B. Berlin-New York, 1982);
- Az ókori Róma története (egyetemi tankönyv, Hahn István és Maróti Egon társszerzőkkel, Bp., 1992).
Főbb cikkei
[szerkesztés]- A római házasságjog kialakulása. In: Antik Tanulmanyok 23. (1976) 1. szám, 28. - 35. old.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b BnF-források (francia nyelven)
- ↑ a b Magyar életrajzi lexikon (magyar nyelven). Akadémiai Kiadó, 1967. (Hozzáférés: 2021. január 18.)
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
Források
[szerkesztés]További információk
[szerkesztés]- Darabos Pál: F. E. (Könyvtáros, 1990. 7. sz.)
- Sarkady János: F. E. (Antik tanulmányok, 1992. 1-2. sz.)
