Fenny Heemskerk
Fenny Heemskerk | |
Fenny Heemskerk (1951) | |
Személyes adatok | |
Születési dátum | 1919. december 3. |
Születési hely | Amszterdam |
Halálozási dátum | 2007. június 8. (87 évesen) |
Halálozási hely | Amersfoort |
Állampolgárság | holland |
Kitüntetései | Knight of the Order of Orange-Nassau |
Versenyzői adatok | |
Cím | női nemzetközi mester (1950) női nagymester (1977) () |
Élő-pontszám | . |
Legmagasabb Élő-pontszám | 2326 (1989. június)[1] |
A Wikimédia Commons tartalmaz Fenny Heemskerk témájú médiaállományokat. |
Fenny Heemskerk (hivatalos neve: Fenna Heemskerk), (Amszterdam, 1919. december 3. – Amersfoort, 2007. június 8.) holland női sakknagymester (1977), ötszörös világbajnokjelölt, tízszeres holland női bajnok.
1950-ben az első nők között kapta meg a női nemzetközi mesteri címet, 1977-ben korábbi kimagasló eredményei alapján női nagymester címet adományozott neki a Nemzetközi Sakkszövetség.
1940. január 3-án házasodott össze Wim Koomen (1910−1989) holland sakkmesterrel, és még abban az évben megszületett lányuk, Fenny. Fenny Koomen később szintén erős holland sakkozónő lett, női nemzetközi mester címet szerzett.[2] Házasságuk 1944-ben felbomlott.[3]
Élete és sakkpályafutása
[szerkesztés]Gerrit Heemskerk kereskedő (1894−1957) és Martina Reiniera Ochse (1894−1964) virágbolti elárusítónő egyetlen gyermeke volt. Apja szenvedélyesen szeretett biliárdozni és sakkozni. Ő tanította meg a lányát a sakklépésekre 12 éves korában. 1935-ben, amikor Max Euwe világbajnok lett, Hollandiában nagyon népszerűvé vált a sakk. Egy évvel később édesanyja és Fenny Heemskerk elindult Amszterdam sakkbajnokságán, amelyen rögtön a második helyet szerezte meg.
1937-ben, 17 évesen megnyerte Amszterdam bajnokságát és a holland bajnokságot is,[4] melynek során 4,5−0,5 arányban győzte le a kétszeres holland bajnoknő Catharina Roodzantot. 1938-ban Catharina Roodzant visszaszerezte tőle a holland bajnoki címet,[5] és ezzel 1935 és 1936 után harmadszor szerezte meg az elsőséget, ezt követően azonban az 1939−1958 közötti nyolc holland női bajnokságon zsinórban Heemskerk szerezte meg az első helyet, és mivel nem minden évben rendeztek bajnokságot, húsz éven keresztül viselhette a holland bajnoki címet. Tizedik holland bajnoki címét 1961-ben ünnepelhette.[6]
Szereplései a világbajnokságokon
[szerkesztés]A világbajnok Vera Menchik kihívásának jogáért 1939. februárban négyjátszmás párosmérkőzést vívott Sonja Graffal, amelyet 4−0 arányban elvesztett.[7] Az 1939-es sakkvilágbajnokságra az előző évi bajnokot, Catharina Roodzantot nevezték, így először csak a második világháborút követő első női sakkvilágbajnokságon vehetett részt, amelyen csak a nyolcadik helyet szerezte meg, de az elsőség kérdésébe is beleszólóan legyőzte a később, 1956-ban a világbajnoki címet is megszerző Olga Rubcovát.[8]
Résztvevője volt az 1953-as női sakkvilágbajnokságnak, amely az első olyan volt a sakk történetében, ahol a világbajnoki döntőt egy világbajnokjelölti verseny előzte meg. A verseny győztese szerzett jogot arra, hogy kihívja a regnáló világbajnokot, Ljudmila Rugyenkót. Az 1952-ben Moszkvában rendezett világbajnokjelölti versenyen Heemskerk a később világbajnoki címet is megszerző győztes Jelizaveta Bikova, valamint a harmadik és negyedik helyezett ellen is győzni tudott, és végül a 18 induló között a 2. helyen végzett.[9]
Az 1954–1956-os világbajnoki ciklusban 1955-ben ismét Moszkvában rendezték a világbajnokjelöltek versenyét, és a 18 résztvevős tornán a 9. helyet szerezte meg. Ezúttal is beleszólt az elsőség kérdésébe, miután legyőzte a győzelmet megszerző Olga Rubcova mögött mindössze egy ponttal lemaradó német Edith Keller-Hermannt.[10]
Az 1960–1962-es világbajnoki ciklusban az 1961-ben Vrnjacka Banján rendezett világbajnokjelölti versenyen csak a 15. helyen végzett, de itt is volt egy nagy győzelme az előző világbajnokságon döntőt játszó Kira Zvorikina ellen.[11]
Utoljára az 1967–1969-es világbajnoki ciklusban vett részt a világbajnokjelöltek versenyén. Az 1967-ben Szabadkán rendezett 18 résztvevős világbajnokjelölti versenyen a 13. helyet szerezte meg, de ezúttal is legyőzte az első helyezettet, Alla Kusnyirt.[12]
Szereplései a sakkolimpiákon
[szerkesztés]1957−1969 között négy sakkolimpián vett részt Hollandia női csapatának tagjaként. A csapat legjobb eredménye az 1966-os olimpián elért 5. helyezés volt. 1963-ban és 1966-ban egyéni teljesítménye a 6. legjobb volt a tábláján. A négy olimpián összesen 23 játszmát játszott, ebből nyolcat megnyert, kilenc döntetlenül végződött, és hat alkalommal szenvedett vereséget, amely 54,3%-os teljesítmény.[13]
További kiemelkedő versenyeredményei
[szerkesztés]1959-ben az első helyen végzett Amszterdamban,[14][15]
1961-ben a 2. helyen végzett a beverwijki hagyományos női nemzetközi mesterversenyen.[16] 1968-ban Karakas Éva és a román Nicolau mögött a 3. helyet szerezte meg Ulánbátorban a nemzetközi női sakkversenyen.[17] 1970-ben, 51 éves korában megnyerte a Lengyelországban rendezett nemzetközi versenyt.[18]
Szinte élete végéig résztvevője volt a nemzetközi versenyeknek. Indult 1979-ben a 15. Piotrkow Trybunalski-emlékversenyen,[19] 1980-ban Bydgoszczban,[20] 1989-ben a Moszkvában rendezett nyílt nagymesterversenyen,[21] a Palma de Mallorcán rendezett nyílt versenyen,[22] sőt még 1997-ben, 78 éves korában a Vlissingenben rendezett nyílt versenyen is.[23]
Tevékenysége a női sakk népszerűsítéséért
[szerkesztés]A Moszkvában rendezett 1949–50-es női sakkvilágbajnokságon tapasztalta, hogy a szovjet sakkozónőket milyen szisztematikusan készítik fel a versenyekre. Hazatérte után létrehozta a Fenny Heemskerk Trainingsfonds alapítványt, amelynek 1952-ben a holland Lajos herceg lett az elnöke. Az alapítvány célja a női sakkozók elméleti felkészítésének és versenyzésének támogatása volt.[2] Ezért a tevékenységéért, valamint az alapítvány sikeres működéséért kapta 1985-ben az Orange-Nassau rend kitüntetést.[24]
Egészségi állapota
[szerkesztés]Válása után nehéz anyagi körülmények közé került. Előbb varrással, majd lakberendezéssel foglalkozott, és naponta járt anyjával Haarlem, Hilversum, Utrecht és Amersfoort piacaira anyja virágait és saját termékeit eladni.[3] A zaklatott életmód miatt az 1950-es években diagnosztizálták nála a mániás depresszió tüneteit. Amikor szedte a gyógyszereit, akkor a tünetek nem jelentkeztek, amikor elhagyta azokat, akkor ingerlékeny és ellenséges lett. Többször kezelték elmegyógyintézetben is. 2007-ben, 88 éves korában egy öregek otthonában hunyt el.[2]
Díjai, elismerései
[szerkesztés]- A női sakk elismertetése érdekében végzett tevékenységéért 1985-ben az Orange-Nassau rend kitüntetésben részesült.[24]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A Chessmetrics historikus pontszámítása szerintChessmetrics Player Profile: Fenny Heemskerk (angol nyelven). chessmetrics.com. (Hozzáférés: 2017. április 5.)
- ↑ a b c Johan Hut: Canon (19) Fenny Heemskerk (holland nyelven). schaaksite.nl, 2011. június 20. [2013. augusztus 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. április 6.)
- ↑ a b Esther Hageman: Fenny Heemskerk 1919−2007 (holland nyelven). de Persgroep Nederland B.V. (trouw.nl), 2007. június 27. (Hozzáférés: 2017. április 5.)
- ↑ Monique van de Griendt: Heemskerk, Fenna (1919−2007) (holland nyelven). huygens.knaw.nl, 2015. augusztus 24. (Hozzáférés: 2017. április 5.)
- ↑ (1938. október 9.) „{{{title}}}”. Pesti Hírlap 60 (228), 36. o. (Hozzáférés: 2017. április 6.)
- ↑ Kampioenes van Niederland (holland nyelven). Nederlandse Schaakbond. [2016. szeptember 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. április 6.)
- ↑ Michael Negele: Schicksal eines „Fräuleinwunders“ – der Lebensweg der Sonja Graf-Stevenson (német nyelven). kwabc.org. [2017. március 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 13.)
- ↑ World Chess Championship (Women) 1949−50 Title Tournament (angol nyelven). mark-weeks.com. (Hozzáférés: 2017. április 6.)
- ↑ World Chess Championship (Women) 1952 Candidates Tournament (angol nyelven). mark-weeks.com. (Hozzáférés: 2017. április 6.)
- ↑ World Chess Championship (Women) 1955 Candidates Tournament (angol nyelven). mark-weeks.com. [2016. június 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. április 6.)
- ↑ World Chess Championship (Women) 1961 Candidates Tournament (angol nyelven). mark-weeks.com. (Hozzáférés: 2017. április 6.)
- ↑ World Chess Championship (Women) 1967 Candidates Tournament (angol nyelven). mark-weeks.com. [2016. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. április 6.)
- ↑ Women's Chess Olympiads (angol nyelven). OlimpBase. (Hozzáférés: 2017. április 6.)
- ↑ Event Details: Amsterdam Danlon (Women), 1959 (angol nyelven). chessmetrics.com. (Hozzáférés: 2017. április 6.)
- ↑ Amsterdam Danlon (Women), 1959. 365chess.com. (Hozzáférés: 2017. április 6.)
- ↑ (1961. január 24.) „{{{title}}}”. Népszabadság 19 (20), 12. o. (Hozzáférés: 2017. április 6.)
- ↑ (1968. augusztus 24.) „{{{title}}}”. Népszabadság 26 (198), 16. o. (Hozzáférés: 2017. április 6.)
- ↑ (1970. június 1.) „{{{title}}}”. Népsport 26 (127), 8. o. (Hozzáférés: 2017. április 6.)
- ↑ Event Details: Piotrkow Trybunalski (Women), 1979 (angol nyelven). chessmetrics.com. (Hozzáférés: 2017. április 6.)
- ↑ Bydgoszcz (Women), 1980. 365chess.com. (Hozzáférés: 2017. április 6.)
- ↑ Event Details: Moscow, 1989 (angol nyelven). chessmetrics.com. (Hozzáférés: 2017. április 6.)
- ↑ Event Details: Palma de Mallorca open, 1989 (angol nyelven). chessmetrics.com. (Hozzáférés: 2017. április 6.)
- ↑ Event Details: Vlissingen HZ op, 1997 (angol nyelven). chessmetrics.com. (Hozzáférés: 2017. április 6.)
- ↑ a b Je Maintiendrai (angol nyelven). chess.com, 2007. július 15.
Források
[szerkesztés]- Monique van de Griendt: Heemskerk, Fenna (1919−2007) (holland nyelven). huygens.knaw.nl, 2015. augusztus 24. (Hozzáférés: 2017. április 5.)
- Esther Hageman: Fenny Heemskerk 1919−2007 (holland nyelven). de Persgroep Nederland B.V. (trouw.nl), 2007. június 27. (Hozzáférés: 2017. április 5.)
- Je Maintiendrai (angol nyelven). chess.com, 2007. július 15.
- Johan Hut: Canon (19) Fenny Heemskerk (holland nyelven). schaaksite.nl, 2011. június 20. [2013. augusztus 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. április 6.)