Feltétlen lajstromozást gátló okok

A feltétlen kizáró okok a védjegyjogban azon okok, amelyek kizárják, hogy a védjegybejelentést a hatóság védjegyként lajstromozza. Ezeket az okokat az egyes országok védjegytörvényei határozzák meg.

Az európai uniós védjegyek tekintetében az európai uniós védjegyrendelet az irányadó. A tagállamok védjegyjogát ezzel a rendelettel - az adott országnak az uniós csatlakozását megelőzően - harmonizálták.(Magyarország esetében 2004. május 1-je előtt.)

A védjegybejelentés nem lajstromozható védjegyként, ha a védjegytörvény által felsorolt feltétlen kizáró okok vagy viszonylagos kizáró okok valamelyikébe ütközik. A feltétlen lajstromozást gátló okokat bármelyik védjegytörvény szerint a lajstromozó hatóság minden egyes védjegybejelentés esetében hivatalból vizsgálni köteles.

A feltétlen kizáró okok Magyarországon

A védjegybejelentések érdemi vizsgálata e két okcsoportra terjed ki; Magyarországon a feltétlen kizáró okok (más néven abszolút kizáró okok) vizsgálata hivatalból folyik. (Ezzel szemben 2004. május 1-je óta a viszonylagos kizáró okokkal kapcsolatos érdemi vizsgálatra csak felszólalás esetén kerül sor.)

A hatályos 1997. évi XI. törvényben

A védjegybejelentésben foglalt megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha az nem felel meg a védjegytörvény 1. §-ban meghatározott követelményeknek.^[1] Ki van zárva a védjegyoltalomból a megjelölés, ha

- a) nem alkalmas a megkülönböztetésre, különösen, ha kizárólag olyan jelekből vagy adatokból áll, amelyeket a forgalomban az áru vagy a szolgáltatás fajtája, minősége, mennyisége, rendeltetése, értéke, földrajzi származása, előállítási vagy teljesítési ideje, illetve egyéb jellemzője feltüntetésére használhatnak, vagy pedig amelyeket az általános nyelvhasználatban, illetve az üzleti kapcsolatokban állandóan és szokásosan alkalmaznak; - ezzel szemben a megjelölés nincs kizárva a védjegyoltalomból, ha használata révén - akár az elsőbbség időpontja előtt, akár azt követően - megszerezte a megkülönböztető képességet.^[2]
- b) kizárólag olyan formából áll, amely az áru jellegéből következik, vagy amely a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges, illetve amely az áru értékének a lényegét hordozza.^[3]

A megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha

- a) a közrendbe vagy a közerkölcsbe ütközik;
- b) az áru, illetve a szolgáltatás fajtája, minősége, földrajzi származása vagy egyéb tulajdonsága tekintetében alkalmas a fogyasztók megtévesztésére;
- c) rosszhiszeműen jelentették be lajstromozásra.^[4]

Ki van zárva a védjegyoltalomból a megjelölés, ha kizárólag

- a) az ipari tulajdon oltalmára létesült Párizsi Uniós Egyezményben meghatározott állami felségjelből, illetve hatóságot vagy nemzetközi szervezetet megillető jelzésből áll;
- b) olyan - az a) pontban nem szabályozott - kitüntetésre, jelvényre, címerre, illetve hivatalos szavatossági vagy hitelesítési jegyre vonatkozik, amelynek használatához közérdek fűződik;
- c) valamely vallási vagy egyéb meggyőződést erőteljesen kifejező jelképből áll.^[5]

Vannak esetek ugyanakkor, ahol a megjelölés az illetékes szerv hozzájárulásával védjegyoltalomban részesülhet. Ezek olyan megjelölések, amelyeknek az említett 3. § (2) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott jelzés csupán az elemét képezi.^[6] (A vallási vagy egyéb meggyőződést erőteljesen kifejező jelképekre ez nem vonatkozik!)

A címernek védjegy elemeként való használatát az iparügyekért felelős miniszter engedélyezheti a védjeggyel védeni kívánt áru tekintetében illetékes miniszter véleményének kikérése után.^[7] A kérelem elbírálása során meg kell vizsgálni, hogy az áru minősége, jellege, a kérelmező tevékenységének jelentősége indokolttá teszi-e a címer használatát. Ezt a kérelmezőnek kell bizonyítania.^[7]
A megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha e törvény vagy az Európai Unió jogszabályai alapján lajstromozott földrajzi árujelzőből áll, vagy azt tartalmazza.^[8]

Története Magyarországon

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Az 1969. évi IX. törvényben

Az 1969. évi védjegytörvény^[9] 3. §-a a védjegyoltalomból kizárt megjelölések között mind a feltétlen, mind a viszonylagos kizáró okokat tartalmazta, anélkül, hogy ezeket a kifejezéseket megemlítette volna. A feltétlen lajstromozást gátló okok hasonlóak voltak ^[10]

A feltétlen kizáró okok az európai uniós védjegyjogban

A feltétlen kizáró okokat az európai uniós védjegyrendelet 7. cikke sorolja fel.

Jegyzetek

↑ 1997. évi XI. tv. 2. § (1) bek.
↑ 1997. évi XI. tv. 2. § (3) bek.
↑ 1997. évi XI. tv. 2. § (2) bek.
↑ 1997. évi XI. tv. 3. § (1) bek.
↑ 1997. évi XI. tv. 3. § (2) bek.
↑ 1997. évi XI. tv. 3. § (3) bek.
↑ ^a ^b 1997. évi XI. tv. 4. § (1) bek.
↑ 1997. évi XI. tv. 3. § (4) bek.
↑ Hatályát vesztette 1997. július 1-jével.
↑
Nem részesülhetett védjegyoltalomban a megjelölés, ha
- a) megtévesztésre alkalmas;
- b) használata jogszabályba vagy társadalmilag elfogadott erkölcsi szabályba ütköznék;
- c) másnak személyhez fűződő jogát sérti;
- d) másnak az országban közismert védjegyével azonos, vagy ahhoz az összetéveszthetőségig hasonló - még akkor is, ha a közismert védjegy belföldön nincs lajstromozva.
Nem részesülhetett védjegyoltalomban az a megjelölés sem, amely kizárólag valamely állam, hatóság, hivatalosan elismert nemzetközi- vagy államközi szervezet megnevezéséből, rövidítéséből, zászlójából, címeréből, jelvényéből vagy ezek utánzatából áll; e jelzések azonban az illetékes szerv hozzájárulásával a védjegy elemeként felhasználhatók voltak. 1969. évi IX. tv. 3. § (1) - (2) bek.

Források

Az 1969. évi IX. törvény a védjegyről Archiválva 2006. május 20-i dátummal a Wayback Machine-ben
Az 1997. évi XI. törvény a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról
A Tanács 207/2009/EK rendelete (2009. február 26.) a közösségi védjegyről (kodifikált változat)
1995. évi LXXXIII. törvény a Magyar Köztársaság nemzeti jelképeinek és a Magyar Köztársaságra utaló elnevezésnek a használatáról
Summaries of EU legislation > Internal market > Businesses in the internal market > Intellectual property > Community trade mark (angolul)
Belső Piaci Harmonizációs Hivatal Archiválva 2015. július 12-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul)

Irodalom

Millisits Endre: Absolute grounds of refusal in the amended Hungarian Trademark Act (Abszolút elutasítási indokok a lajstromozási eljárásban: potenciális konfliktus a közösségi védjegy és a magyar védjegyjog között). Hungarian Trademark News, 2005. 26-32. old.

[1] 1997. évi XI. tv. 2. § (1) bek.

[2] 1997. évi XI. tv. 2. § (3) bek.

[3] 1997. évi XI. tv. 2. § (2) bek.

[4] 1997. évi XI. tv. 3. § (1) bek.

[5] 1997. évi XI. tv. 3. § (2) bek.

[6] 1997. évi XI. tv. 3. § (3) bek.

[1997._évi_XI._tv._4._§_1_bek-7] 1997. évi XI. tv. 4. § (1) bek.

[8] 1997. évi XI. tv. 3. § (4) bek.

[9] Hatályát vesztette 1997. július 1-jével.

[10] Nem részesülhetett védjegyoltalomban a megjelölés, ha
a) megtévesztésre alkalmas;

b) használata jogszabályba vagy társadalmilag elfogadott erkölcsi szabályba ütköznék;

c) másnak személyhez fűződő jogát sérti;

d) másnak az országban közismert védjegyével azonos, vagy ahhoz az összetéveszthetőségig hasonló - még akkor is, ha a közismert védjegy belföldön nincs lajstromozva.
Nem részesülhetett védjegyoltalomban az a megjelölés sem, amely kizárólag valamely állam, hatóság, hivatalosan elismert nemzetközi- vagy államközi szervezet megnevezéséből, rövidítéséből, zászlójából, címeréből, jelvényéből vagy ezek utánzatából áll; e jelzések azonban az illetékes szerv hozzájárulásával a védjegy elemeként felhasználhatók voltak. 1969. évi IX. tv. 3. § (1) - (2) bek.

[11] ) megtévesztésre alkalmas;

[12] ) használata jogszabályba vagy társadalmilag elfogadott erkölcsi szabályba ütköznék;

[13] ) másnak személyhez fűződő jogát sérti;

[14] ) másnak az országban közismert védjegyével azonos, vagy ahhoz az összetéveszthetőségig hasonló - még akkor is, ha a közismert védjegy belföldön nincs lajstromozva.

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

[9]

[10]