Felszámolási eljárás
 |
Ez a szócikk vagy szakasz elsősorban magyarországi nézőpontból tárgyalja a témát, és nem nyújt kellő nemzetközi kitekintést. Kérünk, segíts bővíteni a cikket, vagy jelezd észrevételeidet a vitalapján. |
A felszámolási eljárás a fizetésképtelen gazdálkodó szervezetek jogutód nélküli megszüntetésére szolgáló eljárás. Célja a hitelezők kielégítése törvényben meghatározott módon.[1] A felszámolási eljárás az adós, a hitelező, a végelszámoló, a cégbíróság vagy büntetőügyben eljáró bíróság kezdeményezése alapján indulhat.
Amennyiben a hitelező kéri a felszámolási eljárás megindítását, akkor a kérelmében meg kell neveznie az adós tartozásának jogcímét, az esedékességet, majd azt, hogy miért tartja fizetőképtelennek az adóst. Az adós köteles 8 napon belül nyilatkozni a bíróságnak, hogy elismeri-e a kérelemben foglaltakat, és kér-e a tartozás kiegyenlítésére haladékot. A bíróság a tartozás kiegyenlítésére maximum 30 napos határidőt engedélyezhet, a felszámolást elrendelő végzést a kérelem beérkezésétől számított 60 napon belül hozza meg.
A bíróság akkor állapít meg fizetésképtelenséget, ha
- a tartozást a teljesítési idő lejáratát követő 20 napon belül nem egyenlítette ki, vagy nem vitatta és hitelezői felszólításra sem egyenlítette ki,
- jogerős bírósági határozatban megállapított teljesítési határidőn túl nem egyenlítette ki a tartozásást,
- a végrehajtás eredménytelen volt,
- a csődegyezség ellenére sem teljesítette a hitelezői követeléseket.
Források
[szerkesztés]- 1991. évi XLIX. törvény a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ "A felszámolási eljárás olyan eljárás, amelynek célja, hogy a fizetésképtelen adós jogutód nélküli megszüntetése során a hitelezők e törvényben meghatározott módon kielégítést nyerjenek." 1991. évi XLIX. törvény 1. (1) bek.
|
Ez a jogtudománnyal kapcsolatos lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |