Ugrás a tartalomhoz

Feles busalepke

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Feles busalepke
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Lepkék (Lepidoptera)
Család: Busalepkefélék (Hesperiidae)
Nem: Pyrgus
Tudományos név
Pyrgus armoricanus
(Oberthür, 1910)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Feles busalepke témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Feles busalepke témájú médiaállományokat és Feles busalepke témájú kategóriát.

A feles busalepke (Pyrgus armoricanus) a busalepkefélék családjába tartozó, Európában, Nyugat-Ázsiában és Észak-Afrikában honos lepkefaj.

Megjelenése

[szerkesztés]

A feles busalepke szárnyfesztávolsága 2-2,6 cm. A szárnyak felső oldalának alapszíne sötétbarna vagy feketésbarna, a fonák okkerbarna vagy rozsdásbarna; mindkét oldalon szögletes fehér foltokkal. A foltok mintázata alapján lehet elkülöníteni közeli rokonaitól. Az elülső szárny fonákján az m2,3 és a cu1,2 szárnyerek közé zárt három fehér folt igen közel van egymáshoz, gyakran érintkeznek. A hátulsó szárnyak fonákján az erek kidomborodnak és sárgás vagy olajbarnás színűek, ezért a középső foltsor tagjai jól elhatárolódnak.

Változékonysága nem számottevő.

Petéje félgömb alakú, világoszöld színű, erősen lapított, felszínén határozott hosszanti és finom keresztirányú bordákkal.

Hernyója csokoládébarna, finoman szőrözött, feje fekete.

Hasonló fajok

[szerkesztés]

Közeli rokonaitól (nagy busalepke, hegyi busalepke, homályos busalepke, kis busalepke, kerekfoltú törpebusalepke, nyugati törpebusalepke) nehéz elkülöníteni.

Elterjedése

[szerkesztés]

Európában, a Kaukázusban, Kis-Ázsiában, Iránban és Marokkó északi részén honos. Közép- és Nyugat-Európában gyakori. Magyarországon mindenütt előfordulhat.

Életmódja

[szerkesztés]

Száraz, rövid füvű rétek, mezők, legelők lepkéje.

Évente három (északabbra csak két) nemzedéke nő fel. Az imágók április végétől novemberig láthatóak. Hernyó alakban telel át, tápnövényei a pimpó- (Potentilla spp.) és szamóca-fajok (Fragaria pp.). A hernyók többnyire a levelek alsó oldalán táplálkoznak.

Magyarországon nem védett.

Források

[szerkesztés]