Felemásvirágú szegfű
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Felemásvirágú szegfű (Colobanthus quitensis) Déli-Georgia szigetén
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Colobanthus quitensis (Kunth) Bartl. | ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Felemásvirágú szegfű témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Felemásvirágú szegfű témájú médiaállományokat és Felemásvirágú szegfű témájú kategóriát. |
A felemásvirágú szegfű (Colobanthus quitensis) Antarktika két virágos növényfajának egyike – a másik az antarktiszi sédbúza (Deschampsia antarctica).[1][2]
Elterjedése
[szerkesztés]A faj elterjedési területe igen széles. Amerikában Mexikótól az északi szélesség 17. fokától a dél-amerikai Andokig és Patagóniáig terjed.[3] A szubantarktikus területekre is átnyúlik, a Falkland-szigeteken, Déli-Georgiában, az Orkney-szigeteken és a Shetland-szigeteken, valamint az Antarktiszi-félszigeten is megtalálhatóak. Itt csak a nyugati, part menti régió jégmentes területeire korlátozódik az élőhelye. Feltehetően az antarktiszi nyár egyre magasabb átlaghőmérséklete miatt elterjedési területe fokozatosan növekszik.[4] Az Antarktisz két virágos faja közül ez a ritkábbik, az 1985-ben ismert 116 lelőhely 42%-án találták meg, ebből 3%-ban kizárólag egyedül fordult elő.[5] Az alpesi és a sarki viszonyokhoz egyaránt alkalmazkodott növényként a helyétől függően nagyon eltérő magasságban lehet megtalálni. Az Antarktiszon a tenger szintje közelében található, de az Andokban már 4200 méteres magasságban él.
Felfedezése
[szerkesztés]A felemásvirágú szegfüvet elsőként Sagina quitensis néven írta le Karl Sigismund Kunth német botanikus a 19. század első felében, az elnevezés a Quitohoz, Ecuador fővárosához közeli lelőhelyre utal. Később Friedrich Gottlieb Bartling botanikus a fajt a saját nemzetségébe, a Colobanthusba helyezte.
Felhasználása
[szerkesztés]Kutatók fedezték fel, hogy a növény nagy mennyiségű fényvédő molekulát termel. A felfedezést a gyógyszeriparban fényvédő krémek előállítására, valamint más növényfajok genetikailag ellenállóbbá tételéhez használnák fel.[6][7]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A brit Antarktisz-kutatók honlapja. [2005. december 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. április 6.)
- ↑ „http://www.bolygonkesvarosunk.hu/kizoldul-az-antarktisz/”
- ↑ „Angela Sierra-Almeida et al.: Photosynthetic responses to temperature and light of Antarctic and Andean populations of Colobanthus quitensis (Caryophyllaceae) In: Revista chilena de historia natural, Vol. 80, no. 3, 2007, S. 335–343. ISSN 0716-078X.”.
- ↑ „https://index.hu/tudomany/kornyezet/2011/03/31/egyre_zoldebb_az_antarktisz/”
- ↑ „Vera Komárková; Sally Poncet; Jérôme Poncet: Two Native Antarctic Vascular Plants, Deschampsia antarctica and Colobanthus quitensis: A New Southernmost Locality and Other Localities in the Antarctic Peninsula Area In: Arctic and Alpine Research, Vol. 17, No. 4, 1985, S. 401–416.”.
- ↑ „https://nepszava.hu/1135967_fenyvedo-molekulak-viragos-novenyekben”
- ↑ „https://femina.hu/terasz/antarktisz-fenyvedo-virag/”
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben az Antarktische Perlwurz című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
