Feldolgozási szintek elmélete
![]() |
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. (2007 májusából) |
Feldolgozási szintek elmélete (angol nyelven: Levels-of-processing effect) Emlékezetelmélet, mely szerint a formai és szemantikai feldolgozás közötti válogatás a feladathelyzettől függ.[1]
Az elmélet
[szerkesztés]R.S. Lockhart és Fergus I. M. Craik 1972-es elmélete szerint amire emlékezünk, az nem maga a tárolt információ, hanem a különböző szintű feldolgozási és a tárolási folyamatok végeredménye, amelyből következtethetünk magára a feldolgozott elemre.
A modell
[szerkesztés]Modelljük három szinten képzeli el a feldolgozást:
- alacsonyabb, felszínesebb szint (szenzoros)
- fonológiai
- mély szint (szemantikai)
A felszínes feldolgozás meglehetősen gyengén felidézhető emléknyomokat, a mélyebb és alaposabb feldolgozás pedig tartósabb emléknyomokat eredményez.
Alátámasztás
[szerkesztés]Ezt a modellt Craik és Tulving kísérletével támasztották alá: A kísérleti személyek össze nem függő szólistát kaptak és a különböző műveleteket kellett rajta végezniük. Az egyik személynek az inger fizikai jellemzőjéről kellett döntenie (kis- vagy nagybetűvel vannak írva a szavak? - alacsony szint), a másik személynek az inger akusztikai jellemzőjéről (rímelnek-e bizonyos szavakkal? - mélyebb kódolási szint), a harmadiknak pedig az inger szemantikai aspektusáról (egy adott szó belehelyezhető-e bizonyos mondatokba - mély szint). A kísérlet a véletlen tanulást vizsgálta. Ezek után egy felismerési feladatban tesztelték, hogy mely szavakra emlékeznek a kísérleti személyek. Az eredmény a modellnek megfelelően az lett, hogy a szemantikai kódolást követően jobb a felidézési teljesítmény, mint az alacsonyabb szinteken.
Tanulság
[szerkesztés]A strukturális emlékezetelméletek elkülönítik a hosszú és rövid távú emlékezeti tárakat, a hosszú távú tanulást pedig döntően a rövid távú tár függvényeként határozzák meg. Craik és Lockhart cikke azt hangsúlyozta, hogy hasznosabb a feldolgozás módjára és az emlékezéshez hozzájáruló folyamatokra koncentrálni, nem pedig olyan hipotetikus emlékezeti struktúrákról beszélni, mint a hosszú távú(LTM) és a rövid távú emlékezeti tárak(STM). Alapjaiban azonban nem veti el a rövid idejű emlékezet (PS) és a hosszú idejű tár(LTS) létezését, csak más folyamatokban látják szerepüket.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Pléh Csaba - Boross Ottilia: Pszichológia (2008). Akadémiai Kiadó, Budapest 108. p.
Források
[szerkesztés]- Baddeley, A.: Az emberi emlékezet. Osiris Kiadó, 2001 Budapest.