Fekete cseresznye-levéltetű
 | ||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||
| Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||||||||||||||||
| Magyarországon nem védett | ||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||
| Myzus cerasi Fabricus, 1775. | ||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Fekete cseresznye-levéltetű témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Fekete cseresznye-levéltetű témájú kategóriát. |
A fekete cseresznye-levéltetű (Myzus cerasi), a rovarok (Insecta) osztályába, ezen belül a félfedelesszárnyúak (Hemiptera) rendjének valódi levéltetűfélék (Aphididae) családjába tartozó faj.
Jelentős mezőgazdasági kártevő, elsősorban a cseresznye (Prunus avium) és a meggy (Prunus cerasus) élősködője.
Megjelenése
[szerkesztés]Átlagosan 1,8-2 mm nagyságú rovar, színezete fényes, fekete. Minden év első két generációja szárnyatlan, ezután egyre nagyobb arányban kelnek ki szárnyas nőstények is, melyek sötétszürkék, potrohszelvényeiken egy-egy fekete folttal.
Életmódja
[szerkesztés]Elsősorban cseresznye, meggy, ritkábban szilva fák hajtásainak zsenge csúcsán a növények nedveit szívogatja.
Nemzedékváltás
[szerkesztés]Az ősszel lerakott peték áttelelnek, rügyfakadás idején kel ki belőlük az első nemzedék, a szárnyatlan ősanyák. Az ősanyák elevenszüléssel újabb szárnyatlan nőstény nemzedéknek adnak életet áprilisban.
Hasonló módon több nemzedék is követi egymást, de a szárnyas nőstények aránya egyre emelkedik.
A szárnyas nőstények átrepülnek nyári tápnövényeikre, a galajra és veronikafélékre, amelyeken a nyári nemzedékek fejlődnek, melyek általában szárnyatlanok.
Szeptemberben ismét szárnyas alakok képződnek, melyek visszarepülnek a cseresznyére. Itt párosodnak, majd megszületnek az ivaros egyedek, melyek októberben és novemberben rakják le áttelelő tojásaikat a hajtásokon, a rügyek mellé. A tojásrakó nőstények még a lombtalan fákon is megtalálhatók.[1]
Kártétele
[szerkesztés]Felszaporodásukra, jelentős kártételükre elsősorban meleg, párás tavaszokon lehet számítani.[2]
Szívogatásuk nyomán a levelek torzulnak és a fonák felé sodródnak, a megtámadott hajtások gyengébben fejlődnek, növekedésük lelassul, súlyos esetben megáll.[1][2]
Másodlagos kártételként, a levéltetvek által kibocsátott mézharmaton megtelepedhet a korompenész is.[1]
Védekezés
[szerkesztés]Fontos az agrotechnikai védekezés; rendszeres gyomirtás, megfelelően levegős korona kialakítása, a fertőzött növényi részek rendszeres eltávolítása és megsemmisítése.[1]
Rügypattanás és virágzás közötti időszakban vegyszeres permetezéssel eredményesen védekezhetünk a kártétel ellen.[2]
Források
[szerkesztés]- Bodor János – Gallyas Csaba: Hasznos és káros rovarok a kertben. Budapest: Mezőgazdasági Kiadó. 1975. ISBN 963 230 367 9
- ↑ a b c d A cseresznye és a meggy legfontosabb kártevői. [2011. december 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 30.)
- ↑ a b c Dr. Koleva Roszica: Meggy, cseresznye, Kerti Kalendárium, (2011. április), 23. évfolyam, 4. szám, 22. oldal
