Fekete-tengeri tűhal

Fekete-tengeri tűhal
	Akváriumi példány
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Csontos halak (Osteichthyes);
Osztály:	Sugarasúszójú halak (Actinopterygii);
Alosztály:	Újúszójúak (Neopterygii);
Alosztályág:	Valódi csontoshalak (Teleostei);
Öregrend:	Tüskésúszójúak (Acanthopterygii);
Csoport:	Percomorpha;
Rend:	Pikóalakúak (Gasterosteiformes);
Alrend:	Syngnathoidei;
Család:	Tűhalfélék (Syngnathidae);
Alcsalád:	Csőhalak (Syngnathinae);
Nem:	Syngnathus; Linnaeus, 1758
Faj:	S. abaster;
Tudományos név
	Syngnathus abaster; Risso, 1827
Szinonimák
Szinonimák
	Syngnathus abaster ganzirrensis D'Ancona, 1934; Syngnathus abaster ganzirriensis D'Ancona, 1934; Syngnathus agassiz Michahelles, 1829; Syngnathus agassizi Michahelles, 1829; Syngnathus agassizii Michahelles, 1829; Syngnathus algeriensis Günther, 1870; Syngnathus anguisigola Nardo, 1847; Syngnathus bucculentus Rathke, 1837; Syngnathus caspius Eichwald, 1831; Syngnathus ethon Risso, 1827; Syngnathus ethon aeolicus Di Caporiacco, 1948; Syngnathus flavescens Kaup, 1856; Syngnathus microchirus Moreau, 1891; Syngnathus nigrolineatus Eichwald, 1831; Syngnathus nigrolineatus maeoticus Slastenenko, 1938;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Fekete-tengeri tűhal témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Fekete-tengeri tűhal témájú kategóriát.

A fekete-tengeri tűhal (Syngnathus abaster) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának pikóalakúak (Gasterosteiformes) rendjébe, ezen belül a tűhalfélék (Syngnathidae) családjába tartozó faj.^[1]

Előfordulása

A fekete-tengeri tűhal elterjedési területe a sekély, növényekben gazdag parti vizek, lagúnák, a folyók torkolata és alsó folyása a Fekete- és Azovi-tenger térségében, például a Duna, Dnyeszter, Déli-Bug, Dnyeper és Don alsó szakaszai.

Megjelenése

A hal testhossza 15-18 centiméter, de elérheti a 22 centiméteres hosszúságot is. Vékony, megnyúlt testén csontos bőrpajzsok vannak. 7 sor a törzsön és 4 a faroknyélen. E csontos bőrpajzsok gyűrűbe nőttek össze. 15-17 gyűrű a törzsön, 37-41 a faroknyélen. Orra rövid, csőszerű. Oldalvonala teljes. Zöldesbarna vagy vörhenyesbarna testén világos keresztsávok vannak.

Életmódja

Területhez ragaszkodó, part menti halfaj. Tápláléka állati plankton, apró rákok és halivadék.

Szaporodása

Május - augusztusban ívik. A nagy ikrákat a hím kikelésükig a hasoldalán hordja. Az ikrák két bőrráncból képződött költőtáskában fejlődnek ki. Egyévesen válik ivaréretté.

Jegyzetek

↑ Syngnathus abaster, Fishbase

Források

Syngnathus abaster Risso, 1827 FishBase
Dawson, C.E., 1986. Syngnathidae. p. 628-639. In P.J.P. Whitehead, M.-L. Bauchot, J.-C. Hureau, J. Nielsen and E. Tortonese (eds.) Fishes of the North-eastern Atlantic and the Mediterranean. Volume 2. Unesco, Paris.
A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. december 10.)
Édesvízi halak. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 547 140 8

A halak portálja • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Syngnathus abaster, Fishbase

[1]