Fehérbóbitás kakadu
 | ||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
_-on_branch.jpg)
| ||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||
Veszélyeztetett      
| ||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||
| Cacatua alba (Statius Müller, 1776) | ||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Fehérbóbitás kakadu témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Fehérbóbitás kakadu témájú médiaállományokat és Fehérbóbitás kakadu témájú kategóriát. |
A fehérbóbitás kakadu (Cacatua alba) a madarak osztályának a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjéhez és a kakadufélék (Cacatuidae) családjához tartozó faj.[1]
Származása, elterjedése
[szerkesztés]Az Indonéziához tartozó Maluku-szigetek északi és középső részén (Obi, Batjan, Halmahera, Tidore, Ternate) honos.
Megjelenése, felépítése
[szerkesztés]Testhossza 40-50 cm. A hím testtömege 800 gramm, a tojóé 400 gramm. Tollazata és bóbitája is fehér; az evező- és kormánytollak belső zászlója sárga. A kinyújtva 10–12 cm hosszú bóbita félkörívben koronázza fejét.
A hím erős csőre, lába és írisze fekete, a tojó írisze vörösesbarna.
Életmódja, élőhelye
[szerkesztés]Erdőkben, ligetekben, mocsaras területeken vagy partközelben él párosával vagy kisebb csoportokban. Magokat és gyümölcsöket eszik.
Szaporodása
[szerkesztés]A hím bóbitáját feltartva, szárnyait szétterítve udvarol a tojónak. Fészkét a magas pálmák üregébe rakja. A fészekalja 2 tojás. Fészkelési ideje 80–85 nap, ebből a költés kb. 30 nap. A hím a költésben és a fiókák nevelésében is aktívan részt vesz. A fiókák 70-90 nap után repülnek ki.
 |
 |
Tartása
[szerkesztés]Összehangolt tenyésztéssel próbálják meg megmenteni a fajt a teljes kipusztulástól. Európában az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége felügyelete alá tartozó Európai Veszélyeztetett Fajok Programja (EEP) keretében tenyésztik a faj egyedeit.
A legértelmesebb papagájfélék egyike; beszélni is megtanítható. 3–4 hónap alatt teljesen megszelídül; gondozójához kötődik. Bohókás természetű; akrobatikus mutatványokra hajlamos. Szobatisztaságra szoktatható; olyankor csak a kijelölt helyen ürít.
Mozgékony, helyigényes. Párjával tartva az emberek iránti érdeklődése csökken; a költési időben kifejezetten agresszívvé válhat.
Eleségében a növényi tápanyagot állati fehérjével kell kiegészíteni.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Oláh György, Bankovics Attila (2022). „A papagájalakúak (Psittaciformes) rendjéhez tartozó fajok magyar nevei”. Állattani Közlemények 107 (1-2), 109–174. o. DOI:10.20331/AllKoz.2022.107.1-2.5.
Források
[szerkesztés]- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. november 4.)
- Papagájok hivatalos magyar neve, természetvédelmi státusza és bejelentési kötelezettsége Magyarországon
- Romhányi Attila, 1987: Papagájok. Natura, 85–86. old. ISBN 963 233 126 5
