Ugrás a tartalomhoz

Fehér erdeiölyv

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fehér erdeiölyv
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Öregrend: Neoaves
Csoport: Passerea
Csoport: Telluraves
Csoport: Afroaves
Rend: Vágómadár-alakúak (Accipitriformes)
Család: Vágómadárfélék (Accipitridae)
Alcsalád: Ölyvformák (Buteoninae)
Nem: Leucopternis
Faj: L. albicollis
Tudományos név
Leucopternis albicollis
(Latham, 1790)
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Fehér erdeiölyv témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fehér erdeiölyv témájú kategóriát.

A fehér erdeiölyv (Leucopternis albicollis) a madarak osztályának vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe és a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába tartozó faj.[1]

Rendszerezése

[szerkesztés]

A fajt John Latham angol ornitológus írta le 1790-ben, a Falco nembe Falco albicollis néven. Egyes szervetek a Pseudastur nembe sorolják Pseudastur albicollis néven.[2][3]

Előfordulása

[szerkesztés]

Mexikótól, Közép-Amerikán keresztül, Dél-Amerika északi és középső részén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi lombhullató erdők, síkvidéki és hegyi esőerdők, valamint ültetvények. Állandó, nem vonuló faj.[4]

Megjelenése

[szerkesztés]

Testhossza 47–51 centiméter, szárnyfesztávolsága 98–117 centiméter, a hím testtömege 592–670 gramm, a tojó 695–855 gramm.[2] Nemének legfehérebb tagja. Feje és teste hófehér, szárnyai szélesek, elülső szárnytollainak vége fekete színű. Rövid és fekete farktollai végén fehér sáv húzódik. Csőre szintén fekete, lábai sárgák. A fiatalabb példányok tollazata jól megfigyelhető fekete pettyekkel tarkított.

Alfajai

[szerkesztés]

Négy ismert alfaja létezik, megjelenésükben legfeljebb a fekete tollaik erősségétől térnek el egymástól:

  • Leucopternis albicollis ghiesbreghtiDél-Mexikótól Nicaraguáig honos. A legvilágosabb alfaj az összes közül. Érdekesség, hogy míg a ghiesberghti szeme sárga, a többieké barna.
  • Leucopternis albicollis costaricensisHondurastól Panamáig és Kolumbiáig fészkel. Fekete tollai határozottabbak ghiesberghtiénél.
  • Leucopternis albicollis williaminae – Élőhelye Északnyugat-Kolumbia és Nyugat-Venezuela erdős részeire esik. Fekete tollai még szembe ötlőbbek, fejét és nyakát helyenként fekete csíkok díszítik.
  • Leucopternis albicollis albicollis – A fehér erdeiölyv alapváltozata. Kolumbiában, Venezuelában, Guyanában, Trinidadon és Brazíliában költ. Kisebb testű, mint az északi változatok; szárnyai nagy részét fehér mintázattal ellátott fekete tollak borítják.

A földről nézve mind a négy alfaj egyformán fehérnek látszik.

Életmódja

[szerkesztés]

A fehér erdeiölyv már nagy távolságról jól látható, nehezen téveszthető össze más ragadozómadárral. Táplálékát főként - az akár 38–40 cm-es - kígyók és más hüllők alkotják, de a rovarokat, kisemlősöket és a kisebb madarakat is megfogja. A reggeli órákban lesből támad, olyan erővel és sebességgel, hogy áldozata ritkán menekül. Gyakran párban, vagy hármas csoportokban vadászik. Sokszor kering a magasban prédát lesve; párválasztása idején látványos légi mutatványokra képes.

Szaporodása

[szerkesztés]

Az alacsonyabban fekvő területeket részesíti előnyben. Ide építi ágakból összerakott, levelekkel kibélelt fészkét, melybe rendszerint kora márciusban egy sötétbarna foltokkal tarkított kékes tojást rak.

Hangja

[szerkesztés]

Hangja harsány, ölyvekéhez hasonló víjjogás, melyet faágon ülve ugyanúgy hallat, mint repülés közben.

Természetvédelmi helyzete

[szerkesztés]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma ugyan csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. március 12.)
  2. a b Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2020. március 12.)
  3. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. március 13.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. március 13.)

Média

[szerkesztés]

Képek

[szerkesztés]

Videók

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]