Fedina László

Fedina László
Született	1933. június 23. Szekszárd
Elhunyt	2022. december 22. (89 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	orvos fiziológus műfordító egyetemi oktató
Sablon • Wikidata • Segítség

Fedina László (Szekszárd, 1933. június 23. – Budapest, 2022. december 22.) magyar orvos, szakfiziológus, műfordító, egyetemi tanár. A Magyar Élettani Társaság tagja, a Neumann János Számítógéptudományi Társaság Orvosbiológiai Szakosztályának vezetőségi tagja, a Méréstechnikai és Automatizálási Tudományos Egyesület (MATE) tagja, a Népjóléti (1992-1993), majd Művelődési és Közoktatási Minisztérium (1993-1995) főosztályvezetője.

Életpályája

Rövid szünetekkel 1945-ig a nagyszüleinél, a Tolna megyei Kistápé pusztán élt. 1945 őszén került a szüleihez Budapestre. A Csepeli Jedlik Ányos Általános Iskolában (akkoriban még a Bencés kezelésben levő iskola) fejezte be az általános iskolát, majd itt folytatta tanulmányait – mint a gimnázium épületének egyik alapkő letevője – a Jedlik Ányos Gimnáziumban, amelyet 1948-ban államosítottak.

1952-ben érettségizett és felvételt nyert a Budapesti Orvostudományi Egyetem (ma: Semmelweis Egyetem) Általános Orvosi Karára. Egyetemi tanulmányai alatt, 1953-tól diákkörösként dolgozik az Orvosi Fizikai Intézetben; majd 1954-től az Élettani Intézetben, ahol utolsó két egyetemi évében demonstrátornak nevezték ki. 1958-ban orvosként summa cum laude minősítéssel diplomázott.

Ez után tizenhét éven át kutatóorvosként végzett nemzetközileg elismert élettan kutatást. Évekig dolgozott vendégkutatóként Németországban (akkor NSZK), Svédországban és a Szovjetunióban – és bár hívták, csábították, hogy maradjon kint – megígérve, hogy a családját utána viszik – , ő mindig visszajött. Nem akarta, hogy miatta más kutatók ne juthassanak külföldi tanulmányutakhoz. Tudományos közleményei olyan nívós lapokban jelentek meg, mint pl. a Nature (1967). 1969-ben „A sympathicus efferens idegek spontán és kiváltott aktivitásának vizsgálata” című kandidátusi értekezéséért megkapta a kandidátusi címet.

1974-ben felkérték tudományos tanácsadói minőségben a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Számítástechnikai Csoport igazgatójának. 1981-ben meghívták az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet Élettani Osztályának osztályvezető főorvosának, ahová áthelyezéssel ment át. 1984 szeptemberétől folyamatosan részt vett a német nyelvű orvostanhallgatók élettan, és később (az 1989-ben beinduló) angol nyelvű orvostanhallgatók informatika képzésében gyakorlatvezetőként. 1992-től felkérésre, a Népjóléti majd az ebből alakult Művelődési és Közoktatási Minisztérium főosztályvezetőjeként dolgozott 1995-ben bekövetkezett nyugdíjazásáig. Nyugdíjasként éveken át tervezett és készített műszereket orvostanhallgatók oktatásához és kutatómunkákhoz. Az elsők között dolgozott azon, hogy a betegeket borító kábelerdőket ki lehessen váltani rádiójelekkel – egy adóval, ami sorban sugározza a különböző élettani jeleket, pl. vérnyomást, szívfrekvenciát.

Bár korábban már részt vett angol nyelvű tankönyv magyarra fordításában, hetven évesen új szakmát tanult: szabadalom majd szakkönyv fordítást angolról és németről: biokémia, sürgősségi ellátás, élettan, gyermekneurológia, funkcionális anatómia, masszázsterápia, kozmetikai sebészet, fogászat, pszichológia témakörökben. 2018 óta rendszeresen fordított sci-fi novellákat és regényeket. Legutolsó munkáját a Galaktika magazin számára (F. Stevens: Serapion című regénye) 2022. dec. 2-án fejezte be.

Tudományos kutatási tevékenység

1959. óta: A szimpatikus efferens aktivitás szabályozási folyamatainak vizsgálata állatkísérletekben. Kandidátusi értekezése az ebben a témakörben végzett kutatásai eredményeit foglalta össze. Az utolsó kutatói években a differenciált vegetatív szabályozás állatkísérletekben, ill. emberen non-invazív módszerekkel történő vizsgálatával foglalkozott, utóbbiakhoz a módszertani és méréstechnikai problémák kutatásával, ill. a szükséges műszerek fejlesztésével, elkészítésével is foglalkozott.

Munkahelyi adatok

• 1956-58.: BOTE Élettani Intézet: demonstrátor
• 1958-59.: BOTE Élettani Intézet: központi gyakornok
• 1959-60.: BOTE Külső Műtéti Klinikák Kísérleti Kutató Laboratóriuma: központi gyakornok
• 1960-74.: uo., ill. SOTE Klinikai Kísérleti Kutató és II. sz. Élettani Intézet: egyetemi tanársegéd (1961), majd egyetemi adjunktus (1969) és tudományos főmunkatárs (1973)
• 1974-81.: SOTE Számítástechnikai Csoport, igazgató, tudományos tanácsadó, szakfiziológus (1981)
• 1981-92.: Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet, Élettani Osztály, osztályvezető főorvos, címzetes egyetemi docens (1983)
• 1992-93.: Népjóléti Minisztérium, Oktatási Főosztály, főosztályvezető
• 1993-95.: Művelődési és Közoktatási Minisztérium, Általános Felsőoktatási Főosztály, főosztályvezető
• 1995. ápr. 1.: nyugdíjas; mellékfoglalkozásban: OITI Élettani Osztály, SOTE Élettani Intézet

Tudományos minősítési tevékenység

• 1984-95.: Tudományos Minősítő Bizottság, Elméleti Orvostudományi Szakbizottság, tag
• Doktori és kandidátusi értekezések minősítése: opponens, bíráló bizottsági titkár, bíráló bizottsági tag

Tudományos társasági tagság

• Magyar Élettani Társaság
• Neumann János Számítógéptudományi Társaság Orvosbiológiai Szakosztály vezetőségi tag (NJSzT)
• Méréstechnikai és Automatizálási Tudományos Egyesület (MATE)

Családja

1957-ben házasodott, Budapesten, felesége Dr. Fedina Lászlóné született Zolnai Lídia Jolán, gyógyszerész. Házasságukból két leánygyermek született, Lídia (1960) gyógyszerész, író, forgatókönyvíró, szak- és műfordító; Laura (1965) nőgyógyász szakorvos.