Farkas András (reformátor)

Farkas András
Született	16. század Esztergom
Elhunyt	16. század nem ismert
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	költő író prédikátor
Sablon • Wikidata • Segítség

Farkas András vagy humanista nevén Andreas Lupus (Esztergom, ? – 1531 után) 16. századi magyar író.

Élete

Esztergomi származású, 1531. október 18-ától a Wittenbergi Egyetem diákja; Gálszécsi Istvánnal, diáktársával szoros barátságban volt. Ezt a barátságot hazatérve is ápolták. Farkas reformátori tevékenykedéséről semmi tudomásunk sincs, ha csak nem ő az az András pap, ki egy Péter nevű pappal együtt 1547-ben Debrecenben tartózkodott. Hihetővé teszi ezt Farkasnak azon politikai pártállása is, mellyel magát János király hívének vallja.

Műve

• Cronica de introductione Scyttarum in Vngariam et Iudeorum de Aegypto. Krakkó, 1538. 8-rét 16 lapon. Gálszécsinek A Keresztyéni Tudományról való rövid Könyvecskéje című munkájával együtt került nyomtatásra s azzal összefűzve jelent meg úgy, hogy a nyomtatási hely és évszám is csak Gálszécsi munkájának címlapjain állt; Farkas Cronicája pedig mint függelék, helyet és évszámot nem viselő címmel lett hozzácsatolva. Gálszécsi munkája végleg elveszett.

E verses krónikának három szövegváltozata maradt fenn: az első azon 1552 után készült lenyomat, mely a Hoffgreff-énekeskönyv M2–O4. levelén a következő cím alatt látható: Miképpen az wr isten izraelnec nepet egiptomból es hasonlokeppen az magyarokat szithiabol kihoszta (a 20. század elején egyik példányát az Erdélyi Múzeum könyvtárában őrizték); a másodikat Bornemisza Péter énekeskönyvének (Detrekő, 1582) 263-267. levelén olvashatjuk Az sido es magyar nemzetről címmel; a harmadik pedig egy 18. századi s nem Cornides Dániel által írt másolat (a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárába került).

Miképpen az Vristen stb.; szövegét Toldy Ferenc is kiadta (A magyar nyelv és irodalom kézikönyve. Pest, 1855. I.; végre Szilády Áron a Magyar Költők Tárában Budapest, 1880. II. 13-24. l. újra kiadta: Az zsidó és magyar nemzetről c.; az egész 354 verssorból áll.) Cornidesnél és Hoffgreffnél különböző, némileg módosított hangjegyek állnak az ének kezdetén, melyek közül az eredetinek tartható Cornides-félét megfejtve, énekre és zongorára átírva kiadta Mátray Gábor (in: Történeti, bibliai és gúnyoros magyar énekek dallamai a XVI. századból. Pest, 1859. 1-8. old.) Ezek a nyomtatásban megjelent legrégibb magyar hangjegyek.

Kapcsolódó szócikkek

• A reneszánsz magyar irodalma

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái III. (Fa–Gwóth). Budapest: Hornyánszky. 1894.  

További információk

• Klaniczay Tibor: A magyar reformáció irodalma. Irodalomtörténeti Közlemények, LXI. évf. 1–2. sz. (1957) 12–47. o.
• Verses krónikák. In A magyar irodalom története I. Főszerk. Sőtér István. Budapest: Akadémiai. 1964–1966. 333. o. ISBN 963 05 1639 X