Ugrás a tartalomhoz

Farádi László

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Farádi László
SzületettReichenfeld László
1909. január 31.[1]
Győr[1]
Elhunyt1993. május 20. (84 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • belgyógyász
  • radiológus
  • politikus
  • lapszerkesztő
Tisztsége
Iskolái
SírhelyeFarkasréti temető
SablonWikidataSegítség

Farádi László, születési és 1946-ig használt nevén Reichenfeld László (Győr, 1909. január 31.Budapest, 1993. május 20.) belgyógyász, radiológus, egyetemi tanár, vezérőrnagy, az orvostudomány kandidátusa (1952), doktora (1966).

Életpályája

[szerkesztés]

Középiskolai tanulmányait a Győri Magyar Királyi Állami Révai Miklós Reáliskolában végezte, ahol 1926-ben jeles eredménnyel érettségizett. Az év szeptemberében beiratkozott a Bécsi Egyetem Orvostudományi Karára, ahol hat szemesztert tanult, majd a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen 1933-ban szerzett általános orvosi oklevelet. Első munkahelyén a pécsi Erzsébet Tudományegyetem Belgyógyászati Klinikáján gyakornok, majd tanársegéd volt. 1938-ban letette a belgyógyász szakorvosi vizsgát. 1934–1935-ben a Magyar Izraelita Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Országos Egyesület Pécsi Dunántúli Csoportjának elnöke volt.[2] 1939. augusztus 4-én házasságot kötött Schachtitz Olga orvosnővel.[3]

A második világháború alatt zsidó származása miatt berendelték munkaszolgálatra; 1940-ben rövid időt Szigetváron töltött, majd Ángyán János közbenjárásával a győri kórházba került. 1944-ben a győri transzporttal az auschwitzi koncentrációs táborba deportálták, ahonnan később Mauthausenbe vitték. A felszabadulást követően visszament Pécsre, s részt vett az orvosok pártszervezetében; tagja lett a Magyar Kommunista Pártnak és 1948-ig az egyetemi pártszervezet titkára volt. Korábbi munkahelyén egyetemi tanársegéd, 1948-tól intézeti tanár, az egyetemen a belgyógyászati diagnosztikai előadója volt. 1946 novemberében feleségül vette Kiss Renéet.[4] 1947-ben a Pécsi Tudományegyetemen A szív és erek betegségei című tárgykörből egyetemi magántanári képesítést nyert. 1950-ben alezredesi rendfokozatban a Magyar Néphadsereg Központi Katonai Kórház Belgyógyászati Osztályának osztályvezető főorvosa lett, a következő évtől 1957-ig a néphadsereg ezredesi rendfokozatú főbelgyógyásza, 1958-tól a Magyar Néphadsereg vezérőrnagyi rangú egészségügyi csoportfőnöke. Miután 1968-ban leszerelt, kinevezték az egészségügyi miniszter első helyettesévé.[5] Beosztásából 1973-ban felmentették, az Orvostovábbképző Intézet tanszékvezető egyetemi tanára és rektora lett, 1978-től nyugdíjas tanácsadó. 1970 és 1973 között az ENSZ Egészségügyi Világszervezet orvos-továbbképzési szaktanácsadója volt. Elvégezte a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemet. 1957 és 1968 között a Honvédorvos felelős szerkesztője volt.

A Farkasréti temetőben nyugszik.

Művei

[szerkesztés]
  • Elektrokardiographiai tapasztalatok rheumás megbetegedésekben. (Orvosi Hetilap, 1936, 51–52.)
  • Paroxysmusos kamrai tachycardia esete. (Orvosi Hetilap, 1938, 50.)
  • Miliaris gümőkór és szívizomtuberculosis. (Orvosi Hetilap, 1939, 47.)
  • Orvosi megfigyelések német koncentrációs táborokban. (Orvosok Lapja, 1945, 8.)
  • Az elektrokardiogramm típusváltozásának értékelése. (Orvosok Lapja, 1947, 48.)
  • A hyperthyreosis methylthiouracil- és aminothiazol-kezeléséről. Andik Istvánnal, Farkas Istvánnal. (Orvosok Lapja, 1948, 7.)
  • Aneurysma a szív bal kamrájának hátsó falán. Kardos Józseffel. (Orvosok Lapja, 1948, 23.)
  • Balneotherapiás és fizikotherápiás eljárások nem rheumás belbetegségekben. (Orvosi Hetilap, 1950, 36.)
  • A klasszikus medicina jelentősége a honvédorvosi gyakorlatban. Trencséni Tiborral. (Honvédorvos, 1951, 5.)
  • A tüdőverőér embóliájával kapcsolatos EKG-eltérések. Szabó Zoltánnal. (Orvosi Hetilap, 1951, 6.)
  • A tábori belgyógyászat feladatai. (Honvédorvos, 1951, 6.)
  • Sztálin elvtárs születésnapja, a világ dolgozóinak nagy ünnepe. (Honvédorvos, 1951, 12.)
  • A pavlovi tanítás alapjai. (Honvédorvos, 1952, 1.)
  • A dysentéria-kérdés állása Magyarországon. (Katonaorvosi Szemle, 1953, 6.)
  • A dialektikus materializmus a gyakorlati orvosi tevékenységben. (Katonaorvosi Szemle, 1953, 7–10.)
  • Szíváttétet okozó lymphosarcomatosis élőben kórismézett esete. Gréczi Melindával. (Orvosi Hetilap, 1954, 52.)
  • Sérülések belgyógyászati vonatkozásai. (Orvosi Hetilap, 1955, 41.)
  • Adatok a hypertonia-betegség korai szakának megítéléséhez. Juhász Pállal, Egedy Sándorral. (Magyar Belorvosi Archivum, 1957, 4.)
  • Az atombomba robbantás akut következményei az emberi szervezetre. (Orvosi Hetilap, 1959, 3.)
  • A csapat egészségügyi ellátásának problémái. (Katonai Szemle, 1959, 6.)
  • Emlékezés dr. Rutich Jenőre. (Orvosi Hetilap, 1968, 36.)
  • A tömeges sérültellátás alapvető elvei. (Orvosi Hetilap, 1968, 39.)
  • A felszabadulás évfordulójára. (Orvosi Hetilap, 1969, 13.)
  • Az egészségügyi felsőoktatás néhány alapvető vonása és a továbbfejlesztés irányai. Lukáts Jenővel. (Felsőoktatási Szemle, 1972, 4.)
  • További gondolatok az orvosi etikáról. (Orvosi Hetilap, 1973, 13.)
  • Kísérlet komplex gondozás bevezetésére hospitalizáció során. Többekkel. (Orvosi Hetilap, 1976, 7.)
  • Az orvosképzés és továbbképzés hazai fejlődése és jövője. (Orvosi Hetilap, 1977, 7.)
  • Búcsú Bakács Tibortól (1912–1977). (Orvosi Hetilap, 1977, 35.)
  • Dr. János György 1914–1978. (Orvosi Hetilap, 1978, 51.)
  • Ángyán János emlékezete. (Orvosi Hetilap, 1979, 46.)
  • Diagnózis az életemről. Budapest, 1983

Díjai, elismerései

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2022. december 6.)
  2. Egyenlőség, 1934. október 27. (54. évfolyam, 42. szám)
  3. Pécsi Napló, 1939. augusztus 4. (48. évfolyam, 176. szám)
  4. Dunántúli Népszava, 1946. november 24. (2. évfolyam, 267. szám)
  5. „Az egészségügyi miniszter első helyettese”, Egészségügyi Dolgozó, 1968. április 1. (Hozzáférés: 2022. december 6.) 
  6. Magyar Közlöny, 1977. június 19. (47. szám)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]