Fantomvégtag

Fantomvégtag
Egy macska a több hónappal korábban amputált mellső végtagjával próbál ásni
Angolul	Phantom limb
Osztályozás
BNO-10	G54.6-G54.7
BNO-9	353.6
Adatbázisok
DiseasesDB	29431
MeSH ID	D010591
A Wikimédia Commons tartalmaz Fantomvégtag témájú médiaállományokat.

A fantomvégtag olyan érzés, mintha az amputált, vagy hiányzó végtag még mindig része lenne a testnek és együtt mozogna a többi testrésszel. Egy fantomvégtag legmegdöbbentőbb jellemzője a személy hihetetlen valóságérzete. Egyetemesen tapasztalt jelenség végtagamputálás után, vagy ha az ideg gyökereit megsemmisítik, felmérések szerint az amputáción átesett személyek 60-80 százaléka számol be fantomvégtag érzéséről, mely leggyakrabban fantomfájdalomként jelentkezik.

Általános leírás

A fantomvégtag-jelenségek vizsgálata új elmélethez vezetett. E szerint egy kiterjedt idegi hálózattal - neuromatrix - születünk, a „testtudattal”, amit azután módosít a tapasztalat. A neuromatrix közöl egy mintát - idegjelzés - minden a testet ért behatásról, így az emberben kialakul egy kép a saját testéről. 50-80 százaléka az amputáltaknak képzeletbeli érzéseket tapasztalnak az amputált végtagjukban, főleg fájdalmat. A fantomérzések nem csak a végtagok eltávolítása után jelentkeznek, hanem a mell amputálása, foghúzás (képzeletbeli fogfájdalom) vagy egy szem eltávolítása után is. Néha a fájdalom feszültség, aggodalom és időjárás-változás hatására rosszabbodik. A fantomvégtag-fájdalom általában időszakos. Olyan ember is érezheti ezt, aki veleszületetten végtaghiányos vagy lebénult. Gyakran égő vagy hasonlóan furcsa érzésként írják le, és néhány embernek rendkívül kínzó tud lenni a fájdalom, de a pontos érzés az egyének széles körében eltér. Hideg, meleg, viszkető, nyomó és bizsergő érzéssel is járhat. Bár nem minden fantomvégtag fájdalmas, a páciensek néha mégis érzik azt, ahogy gesztikulál, érintésre viszket, vonaglik a végtagjuk, esetleg megpróbálnak vele felvenni dolgokat. Néhány ember úgy érzi, hogy a fantomvégtagjaival tud gesztikulálni beszéd közben. Néhány ember azt állítja, hogy a fantomvégtagjuk érez, és egy az egyben úgy viselkedik, mintha az még mindig ott volna, míg mások olyat tapasztalnak, hogy a végtag elkezd egy „saját életet élni”, és nem engedelmeskedik a parancsaiknak.

Példa

„John elé tettem egy kávéscsészét, és megkértem őt, hogy ragadja meg [a fantomvégtagjával]. Amikor azt mondta, hogy sikerült megfognia, akkor megrántottam a csészét.
- Áú! - ordított. Ne csináld!
- Mi a baj?
- Ne csináld! - ismételte. Éppen fogtam az ujjaimmal a csészét, amikor húztad. Nagyon fájt!
Mondtam neki, hogy tartsa meg egy percre a csészét. A képzeletbeli ujjai közül kirántottam a csészét és John elordította magát! Az ujjak illuzórikusak voltak, de a fájdalom igazi volt - valóban, annyira élénken, hogy nem mertem megismételni a kísérletet.”

Széles körben úgy vélik, hogy aki vagy veleszületetten végtaghiányos vagy elszenved egy végtagamputálást fiatalabb korban, nem tapasztal fantomvégtagokat. Ezt több tanulmány is megcáfolja. Az egyik tanulmányban 125 végtaghiányos ember számol be, ebből képzeletbeli tapasztalatokat 41 egyén terén lehet dokumentálni, akiből végtaghiánnyal 15 ember született, és 26 főt fiatalkorában amputáltak. K. L. is a tévhit ellenkezőjét támasztotta alá. 14 főt vizsgált, akik között amputált, illetve veleszületett végtaghiányos személyek voltak, és éreztek fantomvégtagokat. Egy lány pedig, akit hatéves korában amputáltak, 16 évesen fantomlábat és lábujjakat tapasztalt. Ez a fantomvégtag egyezett a veleszületetten torzult, majd amputált lába tényleges alakjával és pozíciójával. Saadah leírásai megmutatják, hogy ezek a fantomok felnőttkorig is kitarthatnak. Schelly és munkatársai megállapították azt is, hogy a csonkfájdalmat és csonkérzést közvetlenül amputálás után jellemzően a traumás amputáltak éreztek, a fantomfájdalom és képzeletbeli érzések az amputálás gyakran hosszú távú következményei voltak.

Fantomvégtag az álmokban

Mulder és munkatársai [Mulder, T., Hochstenbach, J., Dijkstra, P. U., Geertzen] szerint az amputáltak többsége az álmaikban normál testtudattal álmodik. Ők ezt a megfigyelést úgy értelmezik, hogy ez annak a kudarca, hogy a testséma nem tudja elfogadni az új alakját. Például az adaptációja egy elvesztett végtagnak megnyilvánulhat egy olyan álomban, hogy magát a személy amputáltakkal látja körülvéve. Az elérhető adatok elfogadása lehetővé teszi azt, hogy a jövőben az álmok tartalmára még több hangsúlyt fektessenek.

Neurológiai alap

Nemrég a vezető elmélet szerint a fantom végtag oka a levágott idegvégződésekben lévő ingerület volt. Amikor egy végtagot amputáltak, sok levágott idegvégződést fejeztek be a megmaradó csonknál. Ezek az idegvégződések gyulladttá váltak, és azt hitték, hogy rendellenes jeleket küldenek az agynak, ami fájdalomként értelmezi azokat. Ezen elmélet alapján a kezelések általában kudarcot vallottak. Extrém esetekben a sebészek végrehajtottak egy második amputálást, mely során megrövidítették a csonkot azzal a reménnyel, hogy a gyulladt idegvégződések eltávolításának köszönhetően megszabadulhat a páciens a gyötrő fantom érzéstől. De helyette a páciensek fantomfájdalmai növekedtek.

V. S. Ramachandran abból a megfigyelésből indult ki, hogy az elveszett végtagok érzete gyakran nem tűnik el, csak áthelyeződik. Például a kezekből jövő információ agykérgi feldolgozásának helye közel helyezkedik el az arc érző területeihez és érdekes módon az arc megérintésével gyakran az amputált fantomkézen is érzik a betegek az érintést. Tehát, ha az adott terület érzékeléséért felelős agyterülettől megfosztjuk a bemenetet, akkor az a szomszédos agyterületekről származó információval pótlódik. Ez az idegsejtek kapcsolásában egy nagyfokú rugalmasságot feltételez.

Kezelése

Néhány kezelés gyógyszeres, például antidepresszánssal történik. Ezenkívül a gerincagy stimulációja is hatásos tud lenni. Rezgésterápia, akupunktúra, masszázs, hipnózis és biofeedback kezeléssel is el lehet érni a fájdalom csökkenését, de ez ritkán sikeres. Az is segíthet, ha valami másra összpontosítja a figyelmét a beteg.

Egy különösen újszerű kezelés a fantom végtag-fájdalomra a tükördoboz, amit Vilayanur Ramachandran és munkatársai fejlesztettek ki. A doboz segítségével egy mesterséges vizuális visszacsatoláson keresztül a páciensnek lehetőségi nyílik rá, hogy mozgassa a fantom végtagot, és „kihúzza” a fájdalmas pozícióból. Ha a test középvonalába helyeznek egy tükröt úgy, hogy abban a páciens az ép végtag tükörképét a hiányzó végtag helyén látja, akkor az ép végtagot mozgatva gyakran a fantom (nem létező) végtagban is érzi ugyanazt a (tükörszimmetrikus) mozgást. Ez pedig önmagában elégnek bizonyult bizonyos fájdalmak enyhítésére, például amikor a beteg úgy érzi, hogy a fantomkeze fájdalmas görcsbe van merevedve. Ilyenkor elég az ép kezet ökölbe szorítani, majd kinyitni – és természetesen mindezt úgy csinálni, hogy közben ezt egy tükörben követi a tekintetével.

Források

• Halbert, J.; M. Crotty & I.D. Cameron (2002), Evidence for the optimal management of acute and chronic phantom pain: a systematic review, Clin J Pain 18 (2): 84-92, PMID 11882771
• Halligan, P.W. & A. Berger (1999), Phantoms in the brain, British Medical Journal 319: 587-588
• Halligan, P.W. (2002), Phantom limbs: The body in mind, Cognitive Neuropsychiatry 7 (3): 251-268
• Melzack, R. (1992), Phantom Limbs, Scientific American (no. April): 120-126
• Melzack R., Israel R., Lacroix R., Schultz G.(1997) Phantom limbs in people with congenital limb deficiency or amputation in early childhood. Brain. 1997 Sep; 120 (Pt 9):1603-20.
• Mitchell, S. W. (1871), Phantom limbs, Lippincott's Mag Popular Literature & Science 8: 563-569
• Ramachandran V. S., Rogers- Ramachandran D. (1995) Synaesthesia in phantom limbs induced with mirrors. Proc. Biol. Sci. 263:377-386.
• Ramachandran V. S. (2005) Plasticity and functional recovery in neurology. Clinical Med. 5:368-373.
• Ramachandran V. S., Ramachandran DR, Cobb S. (1995) Touching the phantom limb. Nature 377:489-490.