Ugrás a tartalomhoz

Falvai Sándor

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Falvai Sándor
SzületettFalvai Sándor
1949. augusztus 3. (75 éves)
Ózd
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaKeveházi Gyöngyi (1972–)
Foglalkozásazongorista, egyetemi tanár
Iskolái
Kitüntetései1975: Liszt Ferenc-díj
1997: érdemes művész
SablonWikidataSegítség

Falvai Sándor (Ózd, 1949. augusztus 3. –) Liszt-díjas magyar zongoraművész, egyetemi tanár, érdemes művész.

Élete

[szerkesztés]

Szülei: Falvay Sándor és Hovanyecz Klára. 1955 óta zongorázik. 1963–1967 között a miskolci Zenegimnáziumban Herszényi Bálint és Benkő Zoltán voltak a tanárai. 1967–1972 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatója; tanára Bächer Mihály volt. 1972–1973 között a moszkvai Csajkovszkij Konzervatóriumon tanult.

1973 óta a Magyar Filharmónia szólistája és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára. 1987-től több ciklusban a zongora–orgona–hárfa–csembaló tanszékvezetője. 1994 óta egyetemi tanár, 1997–2004 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektora volt.

A hazai és a nemzetközi koncertélet elismert előadóművésze. Koncertezett Európán kívül Japánban, Dél-Koreában. Hangversenyeit minden országban elismeréssel fogadta a közönség. Előadói repertoárja a barokk zenei korszaktól a 20. századi új komolyzenei alkotásokig terjed, ezen belül elsősorban a klasszika és a romantika áll érdeklődésének középpontjában. Évtizedek alatt számos ország egyetemén vendégtanár és elismert jelentős zongoraversenyek zsűritagja. Tehetséges zongoristák generációit tanította, akik világszerte koncerteznek, tanítanak.

Magánélete

[szerkesztés]

1972-ben házasságot kötött Keveházi Gyöngyivel. Két lányuk született: Katalin (1976) és Anna (1984).

Fontosabb koncertek

[szerkesztés]
  • 1972–73-ban a Magyar Rádió Zenekarával Németországban vett részt koncertkörúton.
  • 1973-ban második díjat nyerte el a Magyar Rádió Zongoraversenyén.
  • 1978-ban az Egyesült Államokbeli debütálására a New York-i Carnegie Hallban került sor.

Lemezei

[szerkesztés]
  • Chopin Nocturnes (1989)
  • The Instruments of Classical Music vol. 6–10 (1990)
  • Brahms: Zongoranégyesek (1991)
  • Piano Dreams (1996)
  • Bach: Concertók 1–3 zongorára – II. album (1997)
  • Chopin: I. (e-moll) zongoraverseny Op. 11, II. (f-moll) zongoraverseny Op. 21 (1997)
  • Schubert: Impromptus (1999)
  • Népszerű indulók (2000)
  • Szkrjabin: III. szimfónia / Le Poème de l’extase (átiratok) (2000)
  • 50 éves a Hungaroton – Zongoraművészek (1951–2001) (2001)
  • Gyászzenék (2003)
  • Schumann: C-dúr fantázia, Liszt: h-moll szonáta (2016)
  • Brahms: d-moll zongoraverseny (2016)

Díjai és elismerései

[szerkesztés]

Idézet

[szerkesztés]
Szóló- és kamarazenészként a magyar hangversenyélet egyik legmegbecsültebb előadóművésze. Repertoárja a barokk korszaktól a 20. századi alkotásokig terjed, de ezen belül elsősorban a klasszika és romantika korszaka áll érdeklődésének középpontjában. Európában, a tengerentúlon és a távol-keleti országokban egyaránt hangversenyezik, emellett szólólemezei jelentek meg a Hungaroton, a Naxos és a Donau lemezkiadó társaságok gondozásában. »…Kitűnő diszpozícióban játszott csengő, éneklő zongorahangon, maradéktalanul meggyőzve […] közönségét pianisztikus adottságairól, zenei világának stiláris tágasságáról és zenei kifejezésének az emelkedettség zónáját is magában foglaló széles skálájáról. Tágas, széles! Szándékosan választottam ezt a két szót, mert éppen ezekkel tudom talán érzékeltetni, hogy valamiféle lényegi változást érzek Falvai Sándor zongorázásában: fokozott érzékenységet különböző periódusok, mesterek, művek differenciáltabb megközelítésére. A zenei kifejezés nagyobb összefüggésbe ágyazódik, és a zongorázás biztonsága olyan hatásfokú, hogy más minőséggé, az esztétikai benyomás részévé lesz […] Különösen a hirtelen váltások és az apollói-dionüszoszi kontrasztok megértése és megmutatásának képessége tűnt fel […] Minden idevágó szám vagy tétel befejezésénél feltűnt Falvai adottsága a poétikus lezárásra« – írta 1993-ban Kroó György egy Falvai-hangversenyről.
– Szitha Tünde, Nagy tanárok – Híres tanítványok, Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, 2000

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap