Faller Gusztáv (bányamérnök, 1892–1968)
| Faller Gusztáv | |
| Született | 1892. február 23. Hegybánya |
| Elhunyt | 1968. július 22. (76 évesen) Vác |
| Állampolgársága | magyar |
| Szülei | Faller Károly |
| Foglalkozása | bányamérnök |
| Sírhelye | Farkasréti temető (621-439 fülke)[1][2] |
Faller Gusztáv (Hegybánya, 1892. február 23. – Vác/Budapest, 1968. július 22.)[3] bányamérnök, földgázkutató.
Életpályája
[szerkesztés]Szülei: Faller Károly kohómérnök (1857–1913)[4] és Pancaldi Irma voltak. 1914-ben diplomázott a selmecbányai Bánya- és Kohómérnöki Főiskola hallgatójaként. 1915–1918 között katonaként vett részt az első világháborúban. 1919–1922 között a Nagyalföldi Magyar Királyi Bányászati Kutató Intézetnél dolgozott mint üzemi mérnök; 1922–1938 között hivatalvezetőként a földgázkutató mélyfúrásokat irányította. 1938–1945 között az Ipari Minisztérium Bányászati Ügyosztályán a bükkszéki olajbányászat, valamint a mezőkövesdi és a kőrösmezői olajkutatás referense volt. 1945 után az Iparügyi Minisztérium egyik megszervezője volt 1948-ig. 1948–1949 között a bányászati osztály vezetőjeként dolgozott. 1949-ben a Nehézipari Minisztérium főelőadója volt. 1949–1951 között a Bányászati Kutatási és Mélyfúrási Nemzeti Vállalat osztályvezetője lett. 1951–1953 között a Mélyfúró Ipari Tröszt osztályvezetője, ahol a komlói szénfúrásokat irányította. 1953–1958 között a Mélyfúró Kutató Laboratórium fejlesztési osztályvezetője volt. 1958-ban nyugdíjba vonult.
Munkássága
[szerkesztés]Ő vezette a Pávai-Vajna Ferenc által kitűzött két hajdúszoboszlói mélyfúrást 1924–1930 között; az utóbbi volt Európában az akkori egyik legmélyebb fúrás, amelynek eredménye a 78 °C-os jódos-sós víz. 1929–1934 között végzett két debreceni mélyfúrást is, amelyek eredménye a 63-65 °C-os jódos-sós víz. Ezek mellett még jó néhány mélyfúrás irányítása fűződött a nevéhez, amellyel számos hazai gyógy- és melegfürdő kialakítását tette lehetővé. Érdemei elismeréséül a Nemzetközi Mélyfúrási Egyesület dísztagjává választották. 1947 után szaktudását kevéssé tudta kamatoztatni, az ipar vezetői a kőolajkitermeléssel kapcsolatos tanácsaira már nemigen hallgattak.
Sírja a Farkasréti temetőben található (621-439 fülke).[5]
Művei
[szerkesztés]- Faller Gusztáv-Kun Béla-Zsámboki László (szerk.): A magyar bányászat évezredes története. 1-4. kötet. Budapest, 1997-2010.
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- http://www.mezogazdasagikonyvtar.hu/assets/tudostarlat/faller-gusztav-1892-1968.pdf
- Csemadok.sk
- Nemzeti Örökség Intézete
- Tudósnaptár
- https://www.ombkenet.hu/bkl/koolaj/2001/bklkoolaj2001_0607_01.pdf
- http://efix.uw.hu/kaptarkovek_201606.pdf Archiválva 2020. november 9-i dátummal a Wayback Machine-ben
További információk
[szerkesztés]- Faller Gusztáv (Kőolaj és Földgáz, 1968; Bányászati és Kohászati Lapok, Bányászat, 1968)
- Mocsár Gábor: Égő arany (regény, Budapest, 1970)
- Csath Béla: 50 évvel ezelőtt indult meg a szénhidrogénkutatás Hajdúszoboszlón (Kőolaj és Földgáz, 1974)
- Csath Béla: Ifjabb Faller Gusztáv, a mélyfúrás technika szakembere (Bányászati és Kohászati Lapok, Bányászat, 1989)
- Faller Gusztáv: Négy Faller a Magyar Montanisztikában (Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1991. Budapest, 1990)
- Révai új lexikona VI. (E–Fei). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2000. ISBN 963-927-226-4
- Új magyar életrajzi lexikon II. (D–Gy). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. ISBN 963-547-414-8