Fabriczy Gyula
Fabriczy Gyula | |
Született | 1824. november 1. Lőcse |
Elhunyt | 1854. május 25. Lőcse |
Nemzetisége | magyar |
Foglalkozása | ügyvéd |
Fabriczy Gyula (Lőcse, 1824. november 1.[1] – Lőcse, 1854. május 25.)[2] ügyvéd.
Élete
[szerkesztés]Fabriczy Sámuel ügyvéd és Scultety Mária Izabella Katalin fia volt. Tanult Lőcsén, Késmárkon és Pozsonyban, ahol Stromszky püspök és Kovács-Martinyi gondozására bizatván, jogi tanulmányait befejezte s az ottani evangélikus líceumban mint a magyar társaság kiváló tagja vezérszerepet vitt. Az ügyvédi vizsgát 1845-ben Pesten letette s Zsivorának, majd Zsedényi Edének segédje volt. A hazafiúi törekvésekben lelkesedéssel vett részt és a megyei gyűléseken is igyekezett eszméit érvényre juttatni; személyesen érintkezett Széchenyi István gróffal, Bajza Józseffel, Klauzál Gáborral, Vörösmarty Mihállyal és az 1840-es évek egyéb kiváló férfiaival. Később is, midőn a Coburg hercegi uradalom, a Szirmay, Probstner és más előkelő családok ügyészévé lett, megszaporodott ügyvédi teendői mellett is kedvvel foglalkozott az irodalommal. Tífuszban hunyt el.
Német nyelvű sírfeliratának fordítása: "A bölcső és a koporsó azok a helyek, amelyek az embereket gyengéden és nyugalomban tartják, és a kettő között van egy szűk tér, egy mozgalmas, rövid életálom."
Munkái
[szerkesztés]Írt érdekes országgyűlési tudósításokat a Pesti Hirlapba, Erdély helyzetéről és több cikket a jogi tudományról és a magyar irodalom akkori kérdéseiről.
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái III. (Fa–Gwóth). Budapest: Hornyánszky. 1894.
- Astrid Kostelniková: Lőcsei evangélikus temető