Ugrás a tartalomhoz

Fütyülőlúdformák

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fütyülőlúdformák
Apáca fütyülőlúd (Dendrocygna viduata)
Apáca fütyülőlúd
(Dendrocygna viduata)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Lúdalakúak (Anseriformes)
Család: Récefélék (Anatidae)
Alcsalád: Fütyülőlúdformák (Dendrocygninae)
Leach, 1820
Nemek
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Fütyülőlúdformák témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fütyülőlúdformák témájú médiaállományokat.

Piroscsőrű fütyülőlúd (Dendrocygna autumnalis)
Sarlós fütyülőlúd (Dendrocygna eytoni)
Sujtásos fütyülőlúd (Dendrocygna bicolor)
Vöcsökréce (Thalassornis leuconotus)

A fütyülőlúdformák (Dendrocygninae) a lúdalakúak (Anseriformes) rendjén belül a récefélék (Anatidae) családjának egyik jól elkülöníthető alcsaládját alkotják. Nevüket jellegzetes füttyentő hangjukról kapták, melyekkel az egyedek kommunikálnak egymással.

A Sibley–Ahlquist-féle madárrendszertan Dendrocygnidae néven leválasztja őket a récefélék közül és önálló családként sorolja be.

Előfordulásuk

[szerkesztés]

A trópusi és szubtrópusi régiókban nagy elterjedésűek. A legtöbb faj viszonylag kis területet foglal el, melyek ritkán fedik egymást.

A sujtásos fütyülőlúd (Dendrocygna bicolor) elterjedése viszont különös képet mutat: a faj megtalálható Amerikában, Kelet-Afrikában, Madagaszkáron és Dél-Ázsiában is, s ami még különös, ezen az óriási és szaggatott elterjedési területen alig található kimutatható különbség a fajon belül.

Megjelenésük

[szerkesztés]

Külső megjelenésük alapján, amely a récefélék családján belül meglehetősen primitív jellegeket mutat, jól megkülönböztethető madarak a lúdformák (Anserini) és a réceformák (Anatini) alcsaládjaiba sorolt fajoktól. Általánosan jellemző rájuk, hogy kis termetű, hosszú lábú, felegyenesedett testtartású madarak. Tipikus jellemzőik a hosszú nyak, melyet repülés közben messzire előrenyújtanak és a szintén eléggé megnyúlt lábak, melyeket viszont hosszan hátranyújtanak. Jól gyalogolnak a szárazon és jól is úsznak. Szárnyuk széles, repülésük inkább manőverező, mint gyors. A tojó és hím színezete minden fajnál azonos, a tojók többnyire egy kicsivel nagyobbak. Gyakori színük a barna, a szürke és homokszín. A sujtásos fütyülőlúd és másik három faj lágyéktollai megnyúltak és díszítő tollakként funkcionálnak.

Pelyhes fiókáik feltűnő színezetűek, nem hasonlítanak egyetlen más réceféle fiókájához sem. A különös sajátosságot egy halványsárga vagy fehér sáv adja, mely a szem alatt körülfut a fejen, mintegy alulról szegélyezve a fejtető sötét sapkáját.

Az Afrikában elterjedt vöcsökrécék (Thalassornithini) nemzetségébe egy faj tartozik: a vöcsökréce (Thalassornis leuconotus). Mivel ez a faj a bukáshoz alkalmazkodott, ezért alakja eltér az igazi fütyülőludakétól. Ezt a fajt korábban a réceformák (Anatinae) alcsaládján belül a halcsontfarkú récék (Oxyyurini) nemzetségébe sorolták, főleg alaktani bélyegek alapján. Később kiderült, hogy csak a hasonló életmódhoz való alkalmazkodás miatt hasonlítanak egymásra. Jelenleg a fütyülólúdformák közé sorolják, de ott önálló nemzetséget kapott. Egyes szisztematikusok nem értenek egyet a fajnak a fütyülőrécék közé sorolásával. Ők külön alcsaládba helyezik a réceféléken belül Thalassornithinae néven.

Életmódjuk

[szerkesztés]

A fütyülőludak javarészt növényevők, főleg vízinövényekkel és azok magvaival táplálkoznak. Több fajuk is inkább éjszaka aktív és nappal pihennek vagy tollászkodnak. Néhány fajuk szívesen tartózkodik pihenés közben a fákon. (Erre utal a latin Dendrocygna név is, ami falakó ludakat jelent.) Költési időszakon kívül nagy csapatokban élnek, melyek állandó napi mozgásban vannak a táplálkozó és pihenőhelyek között. Az egyedek egymással gyakran kommunikálnak magas tónusú fütyülő hangjukon. A fütyülőludak a vízen és a szárazföldön is otthonosan és gyorsan mozognak. A vöcsökréce táplálékkeresés közben vagy ha veszélyben érzi magát a víz alá bukik.

Szaporodásuk

[szerkesztés]

A fütyülőludak egy életre választanak párt maguknak. A kapcsolat a páron belül igen szoros, és kölcsönös tollászkodással gyakran meg is erősítik kötődésüket társuk iránt. A párzást követően a fütyülőlúd-pár kölcsönös utótánccal kedveskedik egymásnak: mindkét egyed hasonló mozdulatokat végez, kiterjesztvén a másik felé eső szárnyát.

Fészküket faodvakba, üregekbe, bozótosba építik és pehelytollakkal bélelik ki. A tojó 10-15 tojást rak le. Néha több tojó rakja le tojásait ugyanabba a fészekbe és szélsőséges esetekben a tojások száma elérheti a százat is. A fiókák általában négy hétnyi kotlást követően bújnak ki a tojásokból és nyolc hét múlva már röpképesek is.

Rendszerezésük

[szerkesztés]

Az alcsaládba az alábbi 2 nem és 9 faja tartozik:

  • vöcsökrécék (Thalassornis)

A fajok valódi rokonsági viszonyait jól szemlélteti a következő diagram (N.N. = név nélküli taxoncsoport): 

fütyülőlúdformák (Dendrocygninae)
|--vöcsökréce (Thalassornis leuconotus) (Thalassornithini)
|--fütyülőludak (Dendrocygnini)
   |--N.N.
   |  |--apáca-fütyülőlúd (D. viduata)
   |  |--piroscsőrű fütyülőlúd (D. autumnalis)
   |
   |--N.N.
      |--N.N.
      |  |--gyöngyös fütyülőlúd (D. guttata)
      |  |--pálmafütyülőlúd (D. arborea)
      |
      |--N.N.
         |--sujtásos fütyülőlúd (D. bicolor)
         |--sarlós fütyülőlúd (D. eytoni)
         |--N.N.
            |--vándor fütyülőlúd (D. arcuata)
            |--jávai fütyülőlúd (D. javanica)

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Fütyülőlúdformák&oldid=25540020”