Fürge légivadász

Fürge légivadász
	Hím fürge légivadász
	Természetvédelmi státusz
	Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Ízeltlábúak (Arthropoda);
Osztály:	Rovarok (Insecta);
Rend:	Szitakötők (Odonata);
Alrend:	Egyenlő szárnyú szitakötők (Zygoptera);
Öregcsalád:	Sárkány-szitakötők (Calopterygoidea);
Család:	Légivadászok (Coenagrionidae);
Nem:	Erythromma;
Tudományos név
	Erythromma najas; Hansemann, 1823
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Fürge légivadász témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Fürge légivadász témájú médiaállományokat és Fürge légivadász témájú kategóriát.

A fürge légivadász (Erythromma najas) a légivadászok családjába tartozó, Közép- és Észak-Európától egészen Japánig előforduló szitakötőfaj.

Megjelenése

A fürge légivadász testhossza 35 mm, szárnyfesztávolsága 50 mm körül van. A hímek legfeltűnőbb tulajdonsága nagy, sötétvörös szemei. Torának oldala és potroha utolsó két szelvénye élénk égszínkék. A tor felső része bronzos csillogású fekete, a potroh túlnyomó része (a vége kivételével) szintén fekete vagy hamvas tompakék, ami a lábakra is kiterjed.

A nőstény potroha valamivel vastagabb, szeme barna vagy narancsszínű. Felülről tora és potroha fekete, oldalt mindkettő sárga vagy zöldessárga. A fiatal hímek hasonló színezetűek.

Hasonlít hozzá a zöld légivadász (Erythromma viridulum), de az valamivel kisebb, a hím potrohának oldalán a 2 és a 8 szelvényen élénkkék foltok láthatóak, az utolsó szelvény felső részén pedig fekete X-rajzolat található. A nőstények a Coenagrion fajok nőstényeivel téveszthetőek össze, de a fürge légivadász homloka teljesen fekete, világos foltok nélkül.

Elterjedése

Eurázsiai elterjedésű szitakötő, Európától egészen Japánig megtalálható. Európában elsősorban a középső és északi éghajlati sávban gyakori, délen csak szórványosan található meg. Északon egészen az északi sarkkörig felhatol. Magyarországon országszerte előfordul.

Életmódja

Lárvája nagyobb, nyílt vízfelülettel rendelkező, vízinövényekkel benőtt tavakban, holtágakban, lassú mozgású csatornákban él. A lárva május-júniusban alakul át imágóvá, amely augusztus végéig, szeptember elejéig repül. A hímek territoriális viselkedésűek, a lebegő vízinövényeken ülve őrzik területüket és elzavarják az esetleges versenytársakat. A tandem formációban történő párosodás után a nőstény a vízinövények szárára, leveleire rakja le petéit, eközben gyakran teljesen a víz alá merül, akár 60 cm mélyre is. A kikelő lárvák egy éven keresztül fejlődnek, majd utolsó fejlődési stádiumukban áttelelnek és a következő év tavaszán alakulnak át.

Magyarországon nem védett.