Fülemüleszittyó

Fülemüleszittyó
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Alország:	Embriós növények (Embryophyta);
Törzs:	Zárvatermők (Angiospermae);
Csoport:	Mesangiospermae;
Csoport:	Egyszikűek (Monocots);
Csoport:	Commelinidae;
Rend:	Perjefélék (Poales);
Család:	Szittyófélék (Juncaceae);
Nemzetség:	Szittyó (Juncus);
Faj:	Juncus articulatus;
Tudományos név
	Juncus articulatus; L. 1753
Szinonimák
	Juncus hylanderi (Hämet-Ahti) Tzvelev et Glazkova
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Fülemüleszittyó témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Fülemüleszittyó témájú médiaállományokat és Fülemüleszittyó témájú kategóriát.

A fülemüleszittyó (Juncus articulatus) az egyszikűek kládjába, a szittyófélék (Juncaceae) családjának Juncus nemzetségbe tartozó faj. Nedves helyeken, iszaptársulásokban gyakori, rizómás évelő. Hajtása 15-60 cm magas. Levéllemez belseje rekeszes. A lepellevelek pikkelyszerűek, egyforma hosszúak (3 mm), széles-lándzsásak, sötétbarnák, a három belső széle kissé hártyás. Az ecsetvirágzatban a virágok általában 4–8-as csoportokban állnak, de 12 virágú csoport is ismert. Termése hosszúkás, fényes sötétbarna tok, amely akkora vagy csak valamivel hosszabb, mint a lepel. Július és október közt virágzik.

Élőhely

Eurázsiában, Észak-Afrikában és Észak-Amerikában őshonos, Dél-Afrikába, Ausztráliába és Új-Zélandra behozták.^[1]

Tűrőképesség

Érzékenyebb a szárazságra és a sóra, mint a J. acutus és a J. maritimus.^[2]

Lehetséges használat

Egyes fenantrénszármazékai, például a dehidrojunkuenin B és az enzifolin E enyhe antibakteriális és biofilmképződés-gátló hatásúak lehetnek. Utóbbi vegyület a méhnyakrák és több vastagbél-adenokarcinóma proliferációját is gátolhatja. A monofenantrének a difenantréneknél, a C9–C10 kettős kötésű származékok a dihidrofenantréneknél hatásosabbnak bizonyultak.^[1]

Jegyzetek

↑ ^a ^b Barta A, Salusso A, Kúsz N, Berkecz R, Schlauer J, Purer D, Hohmann J, Carpinella MC, Vasas A (2024. augusztus 9.). „Phenanthrenes from Juncus articulatus with Antibacterial and Biofilm Formation Inhibitory Activity”. J Nat Prod 87, 2068–2080. o. DOI:10.1021/acs.jnatprod.4c00577.
↑ Al Hassan M, Lopez-Gresa M, Boscaiu M, Vicente O (2016). „Stress tolerance mechanisms in Juncus: Responses to salinity and drought in three Juncus species adapted to different natural environments”. Functional Plant Biology. DOI:10.1071/FP16007.

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[Barta_2024-1] Barta A, Salusso A, Kúsz N, Berkecz R, Schlauer J, Purer D, Hohmann J, Carpinella MC, Vasas A (2024. augusztus 9.). „Phenanthrenes from Juncus articulatus with Antibacterial and Biofilm Formation Inhibitory Activity”. J Nat Prod 87, 2068–2080. o. DOI:10.1021/acs.jnatprod.4c00577.

[2] Al Hassan M, Lopez-Gresa M, Boscaiu M, Vicente O (2016). „Stress tolerance mechanisms in Juncus: Responses to salinity and drought in three Juncus species adapted to different natural environments”. Functional Plant Biology. DOI:10.1071/FP16007.

[1]

[2]