Fénylő császárlégykapó

Fénylő császárlégykapó
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Madarak (Aves);
Rend:	Verébalakúak (Passeriformes);
Alrend:	Verébalkatúak (Passeri);
Család:	Császárlégykapó-félék (Monarchidae);
Nem:	Myiagra;
Faj:	M. alecto;
Tudományos név
	Myiagra alecto; (Temminck, 1827)
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Fénylő császárlégykapó témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Fénylő császárlégykapó témájú kategóriát.

A fénylő császárlégykapó (Myiagra alecto) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a császárlégykapó-félék (Monarchidae) családjába tartozó faj.^[1]^[2]

Rendszerezése

A fajt Coenraad Jacob Temminck holland ornitológus írta le 1827-ben, a Drymophila nembe Drymophila alecto néven.^[3]

Myiagra alecto alecto (Temminck, 1827) - a Maluku-szigetek északi és középső része
Myiagra alecto longirostris (Mathews, 1928) - Tanimbar-szigetek
Myiagra alecto rufolateralis (G. R. Gray, 1858) - Aru-szigetek, eredetileg különálló fajnak írták le.
Myiagra alecto chalybeocephala (Lesson & Garnot, 1828) - a Pápua-szigetek, Új-Guinea és a Bismarck-szigetek, eredetileg különálló fajnak írták le.
Myiagra alecto lucida (G. R. Gray, 1858) - D'Entrecasteaux-szigetek és a Louisiade-szigetek, eredetileg különálló fajnak írták le.
Myiagra alecto manumudari (Rothschild & Hartert, 1915) - Manam sziget (Új-Guinea északkeleti partvidéke mentén)
Myiagra alecto melvillensis (Mathews, 1912) - Ausztrália északnyugati része
Myiagra alecto wardelli (Mathews, 1911) - Új-Guinea déli része és Ausztrália északkeleti és keleti része ^[2]

Ausztrália, Indonézia és Pápua Új-Guinea területén honos. Természetes élőhelyei szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők, mocsári erdők, mangroveerdők és lombhullató erdők, tavak, folyók és patakok környékén. Állandó, nem vonuló faj.^[4]

Testhossza 17–19 centiméter, testtömege 20 gramm.^[3] A nemek tollazata különbözik.

Főleg rovarokkal táplálkozik, de néha gyümölcsöket, puhatestűeket és rákféléket is fogyaszt.^[3]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.^[4]