Féljuhok
|
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
Féljuhok | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Bharal (Pseudois nayaur)
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Féljuhok témájú kategóriát. |
A féljuhok vagy kékjuhok (Pseudois) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és a kecskeformák (Caprinae) alcsaládjába tartozó nem.
Neve
[szerkesztés]Tudományos neve, a Pseudois, azaz „álljuh” arra utal, hogy valójában nem tartozik a vadjuhok (Ovis) közé, hanem önálló nemet alkot.
Előfordulásuk
[szerkesztés]Tibetben és Közép-Ázsia hegyes vidékein élnek a Himalája hegyláncától Kunlunig és az Altin-tagig, a Shigar folyótól a Baltisztánon át Maiszúrig.
Megjelenésük
[szerkesztés]Külsejük egészen juhszerű, ráadásul a kosoknak nincs se szakálla, se erős kecskebakszaga. A kecskékre emlékeztet ugyanakkor a szem előtti mirigy hiánya – hogy egykor volt ilyenjük, azt csak egy csupasz folt sejteti. Visszafejlődtek körömcsőmirigyeik. Szarvuk a kelet-kaukázusi kecske (Capra cylindricornis) szarvához hasonlóan szimmetrikusan kifelé csavarodik. Keresztmetszete kezdetben kerek, később kerekdeden háromszögű; a nyakon keresztül hátrafelé hajolva hegye befelé és egy kissé felfelé mutat. A szarvak egy finom csíktól és az évgyűrűktől eltekintve simák. Farkuk rövid, de a valódi juhokénál hosszabb. Testük felső oldala sajátosan kékesszürke, amiért gyakran kékjuhoknak nevezik őket. Szaglásuk, hallásuk és látásuk feltűnően fejlett. A nőstények kisebbek a kosoknál. A nősténynek két csecsbimbója van.
Életmódjuk
[szerkesztés]A nyílt dombos, illetve sziklás tájakat szeretik; a magashegységekben egészen a hóhatárig. Éppoly mozgékonyak, mint a kecske, és éppoly a könnyen másszák meg a legmeredekebb sziklákat is. Délben a legelőhelyükön pihennek. Egyedül vagy páronként, ritkábban kis nyájakban járnak – kivételesen akár százfős nyájak is összeverődhetnek. A nyájat mindig egy öreg kos vezeti. Szaggatott fütyüléssel figyelmeztetik egymást a veszélyre, majd rohanva menekülnek, előszeretettel a meredek sziklafalakon. Óvatos viselkedésük miatt szarvuk értékes trófea.
Rendszerezés
[szerkesztés]A nembe az alábbi 1-2 élő faj tartozik:[1]
- bharal (Pseudois nayaur) Hodgson, 1833 - típusfaj
- törpebharal (Pseudois schaeferi) Haltenorth, 1963 - a legújabb molekuláris vizsgálatok szerint, meglehet, hogy azonos a bharallal; a Természetvédelmi Világszövetségnek (IUCN) is ez a véleménye[2]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Schaller, G.B. 1998. Wildlife of the Tibetan Steppe. University of Chicago Press, Chicago.
- ↑ Dwarf Blue Sheep. (Hozzáférés: 2021. április 14.)