Fáji János
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Fáji János | |
Született | 1703. július 9. Szásznagyvesszős |
Elhunyt | 1757. február 26. (53 évesen) Alvinc |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Foglalkozása | lelkész |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Fáji János (Szászvesszős, 1703. július 9. – Alvinc, 1757. február 26.) református lelkész.
Élete
[szerkesztés]A Nagyenyedi Kollégium elvégzése után előbb Leidenben, majd 1732 januárjától 1734-ig Utrechtben teológiai tanulmányokat folytatott.[1]
1734. június 29-én a küküllővári papok kollégiumában avatták pappá 23 társával. 1735. május 22-én az Alvinci református egyház lelkipásztorává választották meg ahol élete végéig szolgált.
Munkássága
[szerkesztés]Írt verseket gróf Bethlen István halálára is, valamint szülei haláláról is megemlékezett Kolozsváron, melyet a "halotti chártátska" formába nyomtatott ki.
Az "Univerzális Historiájából" csak a Jézus születéséig terjedő első kötetet dolgozta ki.
Legjelentősebb munkája az" Adversária Johannis Fáji" (Fáji János Naplója (1732)). Ennek családtörténeti adatait Ferenczi Sándor 1914-ben feldolgozta és megjelentette Kolozsvárt. A napló egyetemjárásáról szóló része (mintegy 300 oldal) még feldolgozásra és kiadásra vár.
Művei
[szerkesztés]- Disputatio theologica casuistica de mendatio. Traj. ad Rh., 1733.
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái III. (Fa–Gwóth). Budapest: Hornyánszky. 1894.
- Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Szerk. Ladányi Sándor. 3. jav. bőv. kiad. [Bp.], Magyar Református Egyház Zsinati Irodája, 1977.
További információk
[szerkesztés]- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János