Ugrás a tartalomhoz

Fábry Sándor (főispán)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
dr. Fábry Sándor
Főispáni beiktatása után, 1906-ban
Főispáni beiktatása után, 1906-ban
Született1859. március 17.
Békéscsaba
Elhunyt1917. november 16. (58 évesen)
Arad
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaCserna Karolina
Foglalkozásafőispán
Tisztsége
  • Békés vármegye főispánja (1906. április 21. – 1907. július 12.)
  • Hódmezővásárhely főispánja (1906. október 9. – 1907. július 12.)
A Wikimédia Commons tartalmaz dr. Fábry Sándor témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Felsőalmási Fábry Sándor (Békéscsaba, 1859. március 17.Arad, 1917. november 16.) jogász, Békés vármegye alispánja, majd főispánja, az Aradi és Csanádi Egyesült Vasutak és az Alföldi Gazdasági Vasút elnök-igazgatója.

Élete

[szerkesztés]

Fábry János szíjgyártó iparos és Králer Magdolna legfiatalabb gyermekeként született. Édesapja mestere volt a békéscsabai német- és magyar tímár, kordovános és szíjgyártó céhnek, sokat tett a céh ipartestületté való átalakításán, aztán amikor 1874-ben megalakult a Békéscsabai Első Általános Ipartársulat annak előbb számvevője és választmányi póttagja, majd 1878-tól elnöke volt. Sándor a középiskolát szülővárosában kezdte, majd Szarvason, később Selmecbányán folytatta, végül Szarvason fejezte be. Ezt követően a Budapesti Egyetemen hallgatott jogot, 1889-ben pedig a jogtudományok doktorává avatták.

Köztisztviselői pályáját Békés vármegye szolgálatában kezdte meg 1883-ban, amikor is másodaljegyzővé választották. 1885-ben Szemián Kálmán lemondásakor Beliczey István főispán Fábryt első aljegyzővé tette meg. Innen 1887-ben Gyomára került járási helyettes főszolgabírónak, majd 1889-ben a vármegye főjegyzője lett. 1894-ben alispán lett, e hivatalában tüntette ki Ferenc József királyi tanácsosi címmel 1900-ban. Végigjárta a hivatali ranglétrát, 1906-ban nevezték ki vármegyéje főispánjává. Ugyanebben az évben Hódmezővásárhely városa is főispánjává választotta. Vármegyei vezetőként sokat fáradozott a helyi érdekű vasutak és a műutak megépítésén. 1907-ben az Aradi és Csanádi Egyesült Vasutak elnöki pozíciót ajánlott Fábrynak, ezért főispáni tisztéről lemondani szándékozott, ám a vármegyei rendek nem tartották a két pozíciót összeférhetetlennek, Fábry azonban mégis lemondott hivataláról. Munkája elismeréseként 1908-ban bátyjával, Fábry Károly (1851–1925) országgyűlési képviselővel együtt nemességet kapott felsőalmási előnévvel.

Főispáni tisztje mellett vármegyéje több társadalmi és közgazdasági szervezetben működött közre. Elnöke volt a gyulai úri kaszinónak, az irodalmi társaságnak, a tejszövetkezetnek, a hitelszövetkeznek, a Fehér Kereszt Egyesületnek, a Korcsolya Egyesületnek és a Tulipán Egyesületnek, de a helyi Vöröskereszt Egyletnek is tagja volt, és igazgatója volt a Békésmegyei Villamossági Részvénytársulatnak, mely pozíciójából 1906-án távozott. Érdemei elismeréséül 1912-ben a Lipót-rend lovagkeresztjét kapta.

Vármegyei tisztségeitől való leköszönése után a közlekedés, azon belül is leginkább a vasút szolgálatába állt. Az Aradi és Csanádi Egyesült Vasutak mellett az Alföldi Gazdasági Vasút elnöke is lett, az Országos Közlekedési Tanácsban és a Tafira-bizottságban is taggá választották. Számtalan vasúttársaság és ipari vállalat elnökségi vagy felügyelőbizottsági taggá választotta.

További tevékenységei az irodalom területére is kiterjedtek. Diákként publikált először verseket, Selmecbányán pedig a Korány című ifjúsági lap szerkesztője volt. Javarészt a Békés című lapban és a Békésmegyei Közlönyben jelentek meg cikkei és költeményei az 1880-as és 1890-es években. Anyanyelvén kívül beszélt németül és szlovákul is, értett a gyorsíráshoz is. 1917-ben váratlan agyvérzés következtében hunyt el.

Családja

[szerkesztés]

1891-ben vette feleségül udvardi Cserna Karolinát (1869–1951), Cserna Vince debreceni királyi főügyész és Réh Karolina leányát, aki öt gyermeket szült neki:

  • Eleonóra (1892–?); férje: gróf Ambrózy-Migazzy Lajos (1897–1925)
  • Sándor (1895–1968) miniszteri tanácsos
  • Karolina (1897–1985); 1. férje: Endre László (1894–1946); 2. férje: dr. Fery Tibor (?–1985)
  • Marianna (1898–1980); férje: Jakabffy Lajos (1879–1953)
  • Vince (1900–?); neje: Takács Ilona

Források

[szerkesztés]


Elődje:
dr. Krcsmarik János
Utódja:
Dőry Pál