Explorer–2

Az Explorer–2 (angol: felfedező) amerikai tudományos, Földmegfigyelő műhold.

Küldetés

Az amerikai űrkutatás (darabszámban, tudományos eredményekben) legnagyobb űrkutatási programjának része. A műholdat a pasadenai Jet Propulsion Laboratory (JPL), a California Institute of Technology űrkutatási laboratóriuma készítette. Feladata lett volna az Explorer–1 által felfedezett Van Allen öv létének mérésekkel történő ellenőrzése. Technikai okok miatt a hordozórakéta felrobbant.

Jellemzői

1958. március 5-én a Kennedy Űrközpontból az LC-26A indítóállásról, egy Jupiter–C interkontinentális ballisztikus rakéta feljavított változatával, a Juno I hordozórakétával indították Föld körüli pályára. Hasznos tömege 14,5 kilogramm.

A szonda főműszere egy Geiger-Müller számláló volt, amely a kozmikus sugárzást volt hivatott mérni. A műszerek között a kozmikus sugárzás detektoron kívül egy belső hőmérséklet érzékelő, két külső hőmérséklet érzékelő, egy orrkúp hőmérő, egy mikrometeorit-becsapódás érzékelő mikrofon és egy mikrometeorit-erózió mérő volt.

Források

• Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5

Elődje: Explorer–1

Explorer-program 1958

Utódja: Explorer–3