Ugrás a tartalomhoz

Exploration Flight Test 1

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Exploration Flight Test 1
Repülésadatok
Ország Egyesült Államok
ŰrügynökségNASA NASA
ŰrhajóOrion
HordozórakétaDelta IV Heavy
A repülés paraméterei
Start2014. december 5. 12:05 UTC
StarthelyCape Canaveral, SLC–37B
Keringések száma2
Leszállás
helyeCsendes-óceán
Előző repülés
Következő repülés
EM–1
A Wikimédia Commons tartalmaz Exploration Flight Test 1 témájú médiaállományokat.

Az Exploration Flight Test 1, rövidítve EFT–1 az Orion űrhajó első, személyzet nélküli tesztrepülése volt 2014 decemberében. Az űrhajót 2014. december 5-én, helyi idő szerint 7:05-kor (12:05 UTC) indították az amerikai légierő Cape Canaveral bázisának SLC–37B jelű indítóállásából egy Delta IV Heavy hordozórakétával. A négy és fél órás űrutazás alatt az űrhajó két keringést hajtott végre a Föld körül, majd San Diegótól mintegy 1000 km-re a Csendes-óceán felszínére ereszkedett, ahonnan a USS Anchorage dokkhajó vette a fedélzetére.

Az űrhajó

[szerkesztés]

A tesztrepüléshez használt űrhajót a Lockheed Martin gyártotta. A személyzeti kabin fő elemeit 2014. június 22-én hegesztették össze a NASA New Orleans-i Michoud Összeszerelő Üzemében (MAF, Michoud Assembly Facility), majd átszállították a Kennedy Űrközpontba, ahol elvégezték a végszerelést és a rendszerek tesztjeit. Az űrhajót 2014. november 11-én helyezték a hordozórakétára.

Az űrrepülés

[szerkesztés]

Az Orion űrrepülése az űrhajó rendszereinek (avionika, hővédő pajzs, ejtőernyők), valamint a visszatérési manőver tesztelésére szolgál. A tesztrepüléssel szerzett tapasztalatok alapján kerül sor 2018 novemberéig a Space Launch System hordozórakétával történő, személyzet nélküli indítására.

Az űrhajó a négy és fél órás repülés során két keringést végez a Föld körül. Először alacsony Föld körüli pályára áll, majd a hordozórakéta hozzá kapcsolódó második fokozatának segítségével elliptikus pályára áll, ahol a pályamagasság a perigeumban eléri az 5800 km-t. Ennek a célja, hogy ebből a magasságból visszatérve nagy, 32 ezer km/h-s sebességgel lépjen be a sűrű légkörbe, imitálva ezzel egy Holdutazásból való visszatérésnél jelentkező belépési sebességet, illetve a légkörben jelentkező hőterhelést. Ennél a sebességnél a kabin körüli hőmérséklet eléri a 2200 °C-t.[1] A második keringés alatt az űrhajó áthalad a Van Allen-övön, ennek során tesztelik az űrhajó rendszereinek a nagy energiájú részecskesugárzással szembeni védettségét.

Az űrrepülés során a visszatérési manőver megkezdéséig a hordozórakéta második fokozata az űrhajóhoz csatlakoztatva marad. A nem üzemképes szervizmodullal repülő űrhajón nem lesznek napelemek, így az energiaellátást a hordozórakéta második fokozatának akkumulátorai biztosítják a tesztrepülés alatt.

A légkörbe belépő személyzeti kabin mozgását az Amerikai Haditengerészet NP–3D Orion felderítő repülőgépei a fedélzetükre telepített infravörös kamerákkal fogják követni. A tervek szerint az űrhajó ejtőernyős ereszkedéséről és az óceánba csapódásáról a NASA-nak a visszatérés körzetében cirkáló Ikhana pilóta nélküli repülőgépei élő videóközvetítést biztosítanak.[2]

Az indítást 2014. december 4-én 12:05-re (UTC) tervezték. Az erős szél, majd az első fokozat üzemanyagszelepeivel adódott műszaki problémák miatt az indítás csúszott, majd az indítási ablak bezárulásával a következő napra, december 5-én 12:05-re (UTC) halasztották.

A repülés tervezett menete

[szerkesztés]
A repülés főbb jellemzői a NASA infografikáján ábrázolva
Grafika az Orion űrhajó első tesztrepülésének (EFT–1) konfigurációjáról. Jobbra a személyzeti kabin, mögötte a kiszolgáló modul, balra a hordozórakéta második fokozata
Idő Esemény
L-6:00:00 Az Orion rendszereinek bekapcsolása, a mobil kiszolgáló torony (Mobile Service Tower) eltávolodik a hordozórakétától, megkezdődik a hordozórakéta feltöltése üzemanyaggal.
0:00:00 Start (12:05 UTC)
0:03:30 (kb.) Leválnak a hordozórakéta gyorsítófokozatai.
0:04:00 (kb.) Leválik az első fokozat.
0:06:15 Leválik a szervizmodul makettjének burkolata és a mentőrakéta az orrkúppal
0:17:00 (kb.) Az űrhajó elkezdi az első keringést.
1:57:11 Az űrhajó befejezi az első keringést, újraindítják a második fokozatot és az űrhajó pályamagasságot változtat.
3:00:00 (kb.) Az Orion a második keringés során eléri a pálya legmagasabb pontját.
3:23:41 Az Orion személyzeti modulról leválik a szervizmodul makettje és a hordozórakéta második fokozata.
3:57:00 Az Orion a visszatérési pozícióját veszi fel.
4:13:41 Az űrhajó belép a sűrű légkörbe.
4:20:22 Kinyílnak a fékezőernyők.
4:24:46 A Csendes-óceán vízébe ereszkedik az űrhajó.

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Ez a Holdutazásról történő visszatérésnél jelentkező hőterhelés 80%-a
  2. NASA to Take Images of Orion Flight Test Splashdown, NASA, 2014. november 28.

Források

[szerkesztés]

Külső hivatkozások

[szerkesztés]