Ewald Christian von Kleist
| Ewald Christian von Kleist | |
.jpg) | |
| Született | 1715. március 7.[1][2] Zeblin nevű apai birtokán, Pomeránia |
| Elhunyt | 1759. augusztus 24. (44 évesen)[1][2] Frankfurt (Oder)[3][4] |
| Állampolgársága | német |
| Foglalkozása | költő, tábornok |
| Iskolái | Königsbergi Egyetem |
| Halál oka | bevetésben esett el |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ewald Christian von Kleist témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Ewald Christian von Kleist (Zeblin nevű apai birtokán, Pomeránia, 1715. március 7. – Frankfurt an der Oder, 1759. augusztus 24.) porosz költő és tábornok.
Élete
[szerkesztés]1736-ban a dán hadseregben katonatiszt lett, de 1740-ben II. Frigyes visszakövetelte és hadnaggyá nevezte ki. Részt vett az 1744-1745-ös sziléziai hadjáratban, 1749-ben törzskari kapitány lett. Egy svájci utazás után, miután egy nagy betegségen esett át, 1756-ban újra parancsot kapott, hogy vonuljon be a hadsereghez. Egy évre rá őrnaggyá, majd a lipcsei tábori kórház igazgatójává lett. Itt az Essides und Paches című eposz megirásához fogott. Megnyerte Lessing barátságát, aki arra bírta, hogy egy szomorújátékot írjon. Megírta Seneca-t, mely művet Kleist maga is elhibázottnak tartott. A kunersdorfi csatában 1759-ben, amely Poroszországra nézve szerencsétlenül végződött, hősies bátorsággal harcolt, de halálosan megsebesült. Elbeszélései: A barátság, Arist és egy irin című idill. Frühling című műve sok kiadást megért. Magyarra Csokonai Vitéz Mihály fordította. Összes műveit kiadta Ramler (Berlin 1760, 2 kötet).
Magyarul
[szerkesztés]- A tavasz. Hozzájárulnak Kleistnak némelly apróbb darabjai; ford. Csokonai Vitéz Mihály; Özvegy Weinmüllerné, Komárom, 1802
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Kleist, Ewald Christian von, nem ismert naptár szerint; valószínűleg Gergely-naptár
- ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
- ↑ Kleist, Ewald Christian von
Források
[szerkesztés]- A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X
- Rudolf Schwarze: Ewald Christian von Kleist. In: Allgemeine Deutsche Biographie (ADB). 16. kötet, Duncker & Humblot, Leipzig 1882, 113–121. oldal (németül)
- Theodor van Haag: Ewald Christian von Kleist als Idyllendichter. Rheydt: Leuchtenrath, 1889 (Digitalisat)
- Paul Schreckenbach: "Der getreue Kleist. Ein Roman aus der Zeit des großen Königs." Leipzig: Staackmann, 1909
- Hans Guggenbühl: Ewald von Kleist. Weltschmerz als Schicksal. Brugg, 1948 (Univ. Diss. Zürich, 1947)
- Ingrid Patitz: Ewald von Kleists letzte Tage und sein Grabdenkmal in Frankfurt an der Oder. Frankfurt (Oder): Kleist-Gedenk- und Forschungsstätte, 1994 (= Frankfurter Buntbücher; 11)
- Hans Christoph Buch: Episode aus dem Siebenjährigen Krieg, Erzählung in Traum am frühen Morgen. Berlin, Verlag Volk und Welt, 1996
- Ewald von Kleist. Zum 250. Todestag. Hrsg. von Lothar Jordan. Würzburg: Königshausen & Neumann, 2010 (Beiträge einer Tagung zum 250. Todestag des Dichters Ewald von Kleist. Melancholie und Innovation – Freundschaft und Krieg, 22.–24. August 2009, veranstaltet vom Kleist-Museum Frankfurt (Oder)
- Christian Begemann: Ewald Christian von Kleist. In: Heinz Ludwig Arnold (Hrsg.): Kindlers Literatur Lexikon. 3., völlig neu bearbeitete Auflage. Metzler, Stuttgart/Weimar, 2009, ISBN 978-3-476-04000-8, Band 12, S. 135–137.