Ugrás a tartalomhoz

Evangélikus nagytemplom (Rákospalota)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Evangélikus nagytemplom
a templom a levegőből
a templom a levegőből
TelepülésBudapest
Cím1152 Budapest, Régi Fóti út 73.
Építési adatok
Építés éve19361941
Megnyitás1941. december 21.
TervezőLászló György
Szalkay Jenő
Hasznosítása
Felhasználási területevangélikus templom
Elhelyezkedése
Evangélikus nagytemplom (Budapest)
Evangélikus nagytemplom
Evangélikus nagytemplom
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 33′ 42″, k. h. 19° 07′ 24″47.561528°N 19.123472°EKoordináták: é. sz. 47° 33′ 42″, k. h. 19° 07′ 24″47.561528°N 19.123472°E
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Evangélikus nagytemplom témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Az evangélikus nagytemplom egy evangélikus templom Budapest XV. kerületében, Rákospalotán, a Régi Fóti úton.

Története

[szerkesztés]

A rákospalotai gyülekezet a reformáció során alakult, mikor is nagyszámú evangélikus szlovák telepes érkezett a törököktől visszafoglalt és szinte teljesen elnéptelenedett területre. 1749-től kezdve a hívek Cinkotára jártak istentiszteletre, aminek 1774-től hivatalosan is az egyik leányegyházaként működtek.

1794-ben II. Lipót magyar király és osztrák császár felhatalmazásával Rákospalotán iskolát építettek, ahol innentől kezdve vasárnapi istentiszteleteiket tartották kezdetben szlovák, később pedig magyar nyelven is.

Első templomukat 1855-ben avatták fel a mai Juhos utcában a Károlyi Istvántól kapott telken. A falu 1861-ben teljesen megváltotta magát Károlyi gróftól, innentől kezdve saját sorsával önmaga rendelkezhetett.

A gyülekezet tíz évvel később, 1871-ben lett önálló és vált anyaegyházközséggé, aminek 1894-ben egy ideig Kossuth Ferenc, Kossuth Lajos fia volt az egyházi felügyelője.

A hívek számának folyamatos növekedésével egyre szűkebbé vált a régi templom, mígnem a 20. század elején felvetődött egy új, nagyobb templom építésének ötlete. Ennek terveit László György és Szalkay Jenő készítette el, alapkőletétele pedig 1936-ban volt. Építése öt évig tartott. Kovács Sándor püspök 1941. december 21-én szentelte fel. Építésének költségeit nagyrészt a hívek adományaiból fedezték. Az épület az időközben kitört második világháború során nem szenvedett el komolyabb károkat.

Alaprajza négyzetes, sarkain egy-egy (összesen négy) toronnyal, amik közül a homlokzatiak sokkal magasabbak a hátsó kettőnél. Az előcsarnok dór oszlopos, míg a beltér gyakorlatilag egészét egyetlen kupola fedi be. A központos elrendezés, a vasbeton, mint építőanyag használata, valamint a kupolalezárás, ami a tornyokon is ismétlődik mind modern építészeti jellegét erősítik, míg a bejárati oszlopsor antikizálni igyekszik. A nagyszabású épületbe hosszú, vékony ablakokon keresztül tör be a fény, valamint a kupola tetején kialakított „lámpáson” át, ami összességében roppant világossá teszi.

Források

[szerkesztés]