Ugrás a tartalomhoz

Eupsophus calcaratus

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Eupsophus calcaratus
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Kétéltűek (Amphibia)
Rend: Békák (Anura)
Alrend: Neobatrachia
Család: Alsodidae
Nem: Eupsophus
Faj: E. calcaratus
Tudományos név
Eupsophus calcaratus
(Günther, 1881)
Szinonimák

  • Cacotus calcaratus Günther, 1881
  • Borborocoetes calcaratusGeorge Albert Boulenger, 1882
  • Eupsophus calcaratus — Capurro-S., 1958
  • Zachaenus roseus Cope, 1890

Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Eupsophus calcaratus témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Eupsophus calcaratus témájú kategóriát.

Az Eupsophus calcaratus a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe és az Alsodidae családba, azon belül az Eupsophus nembe tartozó faj.[1]

Előfordulása

[szerkesztés]

Az Eupsophus calcaratus Patagónia endemikus faja. Argentína déli részén, a Chubut, a Río Negro, és a Neuquén tartományokban, illetve Chilében, a Los Ríos, a Los Lagos, az Aysén és a Magellán-szoros és Chilei Antarktika régiókban honos. A chilei békafajok küözül ennek a fajnak az elterjedési területe a lagnagyobb.[2] Természetes élőhelye a párás Nothofagus mérsékelt égövi erdő. Árnyékos mikroélőhelyeken (mocsarak és patakok szegélyén) fordul elő.

Megjelenése

[szerkesztés]

Közepes termetű békafaj, testhossza 31–36 mm. A feje a hosszánál szélesebb, pofája lekerekített. Bőre csak enyhén szemcsés, rajta sok folttal és hálós mintázattal. Színe igen változatos, a fején általában jellegzetes, homokóra alakú mintázat látható.[3]

Az ebihalak a talajon lévő, vízzel teli üregekben fejlődnek. Az utódokat a hímek gondozzák, a petékkel és az ebihalakkal maradnak. Az ebihalak endotrófok.[3][4]

Természetvédelmi helyzete

[szerkesztés]

A vörös lista a nem fenyegetett fajok között tartja nyilván.[5] A faj a számára kedvező élőhelyeken gyakori. Ennek ellenére az erdőirtás miatti élőhelyvesztés és –romlás, valamint az erdészeti munkálatok okozta vízszennyezés is jelentős veszélyt jelent számára.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Frost, Darrel R.: Eupsophus calcaratus (Günther, 1881). Amphibian Species of the World: an Online Reference. Version 6.0. American Museum of Natural History, 2014. (Hozzáférés: 2024. február 18.)
  2. Nuñez, José J. (2011). „Amphibian phylogeography in the Antipodes: Refugia and postglacial colonization explain mitochondrial haplotype distribution in the Patagonian frog Eupsophus calcaratus (Cycloramphidae)”. Molecular Phylogenetics and Evolution 58 (2), 343–352. o. DOI:10.1016/j.ympev.2010.11.026. PMID 21145400. 
  3. a b Ficha de especie clasificada. Eupsophus calcaratus (Günther, 1881). Clasificación de especies. Ministerio del Medio Ambiente, Chile, 2010. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. július 28.)
  4. (2006) „New parental care behaviours in two telmatobiine genera from temperate Patagonian forests: Batrachyla and Eupsophus (Anura: Leptodactylidae)”. Amphibia-Reptilia 27 (3), 441–444. o. DOI:10.1163/156853806778190015. 
  5. A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2024. február 18.)

Források

[szerkesztés]